|
A magyar tenger északi partján lévő sporttelep tulajdonjoga 1957-ben került juttatás címén az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemhez (ÉKME). A jogot nem sokkal később, 1959-ben visszavonta a magyar állam, indokolva ezen lépését azzal, hogy „közület” számára nem lehet ingatlant juttatni, így az ÉKME mindössze a terület használójává degradálódott.
A Műegyetemi Atlétikai és Futball Club (MAFC) az 1958 áprilisában megtartott elnökségi ülésén foglalkozott a Vitorlás Szakosztály ügyével, mivel az egyetemi szakszervezet a MAFC megkérdezése nélkül hirdetett meg üdülést a sporttelepre. Az egyesület tiltakozott a döntés ellen, mivel a Haladás SE megszűnésével ez a szervezet vette át az ingatlan üzemeltetését azzal a feltétellel, hogy a területen üdültetés nem folytatható, és a vízitelepen csak sportolók, MAFC tagok tartózkodhattak. A szakszervezet bejelentette a két szobára kiterjedő üdültetési igényét, amely ellen a sportszervezet tiltakozott, indokolva lépését az amúgy is szűkös vízi sport lehetőségekkel.
A vitás kérdést az ÉKME rektora, Rados Kornél 1959 februárjában hozott határozata döntötte el, miszerint a „a telepet a mindkét budapesti műszaki egyetem hallgatóit és dolgozóit felölelő MAFC vitorlás szakosztálya, az ÉKME szakszervezete és az ÉKME KISZ Bizottsága használja.” A határozatban ugyan nem szerepelt, de a Rektori Tanácsülésen elfogadták, hogy a telepen sporttevékenységet végzőknek be kell lépniük a MAFC kötelékébe.
A Balaton-parti ingatlan történetében változást jelentett a Veszprémi Járási Tanács azon döntése, amelyben elfogadta az ÉKME és az Országos Ifjúsági Sport Bizottság (OISB) cserére irányuló kérelmét, így ennek értelmében a füredi telep táborozás jellegű üdülőépületének végleges használójául az OISB-t, míg a balatonboglári Csejtey utcai üdülő ingatlan esetében az ÉKME-t jelölte meg.
A MAFC elnöksége 1960. június 7-ei ülésén jelentette be, hogy a füredi sporttelep teljes mértékben a MAFC tulajdonába került. Ennek okán 1964-ben kérelmezték, hogy az üdülőépületek cseréjére hivatkozva a balatonfüredi telep kezelője az ÉKME helyett a „Budapesti Műszaki Egyetem /Atlétikai és Football Club/” legyen. A Veszprémi Járásbíróság helyt adva a kérvénynek, az akkoriban még két helyrajzi számon szereplő üdülőtelep egyik fele esetében (1327/4. h.sz.) a BME-t jelölte meg kezelőnek. A változtatásra az 1967. évi 14. sz. törvényrendelet adott jogalapot, amely kimondta az ÉKME és a BME egyesítését, és a BME név hivatalos használatát.
Egyetemünknek mint kezelőnek a bejegyzése azért aggályos, mert a korábbi OISB jogutódjának a MAFC tekinthető, ezáltal nem a BME, hanem a sportklub értelmezhető új kezelőként. A sporttelep helyrajzi számainak egyesítésekor a tulajdoni lapokon szintén a Budapesti Műszaki Egyetem (Atlétikai és Football Club)-ot, mint nem létező jogi személyt jegyezték be.
Változást hozott az 1990. évi LXX. törvény, amely megvonta a társadalmi szervezeteknek az állami tulajdonú ingatlanokra vonatkozó kezelői jogát. A szervezeteket ezután ingyenes használati jog illette meg azokra az ingatlanokra, amelyek kezelői joga e törvény folytán szűnt meg. A MAFC 1990-ben megkérte a Zárolt Állami Vagyont Kezelő és Hasznosító Intézménytől az ingyenes használati jogot. Ezzel a telep felkerült egy a későbbiekben hasznosítani tervezett ingatlanokat tartalmazó listára.
Nézőpontváltást hozott az újabb, 1996. évi LXV. törvény (sporttörvény), amely szerint sportcélú ingatlanok tulajdonjogát ingyenesen szerezhette meg többek között az a sportszervezet, amelynek kezelői jogát az 1990. évi LXX. törvény alapján vonták meg, de ingyenes használati joga fennállt, amennyiben 1996. december 5-ig a Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI) által meghirdetett lista alapján erre vonatkozó pályázatot nyújtott be. Török Imre, akkori gazdasági és műszaki főigazgató levélben tiltakozott a műegyetemi sporttelep ilyen célú pályázati meghirdetése ellen.
Az üggyel kapcsolatban a KVI egyrészről elismerte a MAFC ingyenes használati jogát, illetve megalapozottnak tekintette a BME tiltakozását is. A probléma megoldása érdekében tárgyalásokat javasolt. A hosszas egyeztetések eredményeként 1999. február 26-i dátummal a BME és a MAFC között megállapodás jött létre a telep üzemeltetésével kapcsolatban, valamint egy szerződés a terület jogi helyzetének rögzítésére. 1999-ben a Körzeti Földhivatal a korábbi kezelő törlésével pedig a BME-t jegyezte be újként.
Máig nem zárult le a használati jog bejegyeztetése, mivel az akkori gazdasági és műszaki főigazgató nem fogadta el a MAFC megrendelésére az igazságügyi szakértő által elkészített változási vázrajzot. A vitorlázók a terület 1/3-ára, az eredeti vitorlás telep használatára, a vitorlásházra, valamint a kikötőre a mai napig igényt tartanak.
A balatoni ingatlan 1974 és 2002 között elsősorban az üdülni vágyó hallgatók, oktatók és dolgozók nyaralási igényeit szolgálta, míg a vitorlástelep a sportolási lehetőségeket biztosította a műegyetemi érintetteknek.
2002 után az egyetem úgy döntött, hogy bérbe adja az üdülő épületét és a vitorlástelepet. Annak állagromlása miatt azonban a sportolási feltételeket továbbra is biztosítani kívánja. Ennek értelmében a BME pályázatot írt ki a bérbeadásra. A nyertes pályázónak vállalnia kellett az üdülőépület teljes felújítását és az egyetem számára az éves bérleti díj megfizetését, továbbá a MAFC számára egy megállapodásban rögzített szolgáltatások biztosítását.
Ezzel párhuzamosan a Vitorlás Szakosztály saját szponzori forrásait felhasználva megépítette a teljes kikötői infrastruktúrát (cölöpözés, stégek meghosszabbítása, elektromos hálózat és vízvételi lehetőség kiépítése, meder-, valamint iszapkotrás lebonyolítása stb.), és a bérbe adott üdülő üzemeltetése mellett zavartalanul működött az évek során.
2010 végén azonban lejár a vitorlástábor és az üdülő bérleti szerződése. A jövő még bizonytalan, hiszen lehetőség nyílhat arra is, hogy a Műegyetem oktatói, dolgozói, hallgatói ismét használatba vegyék a területet üdülés, konferenciák szervezése, rekreáció és sportolás céljára. Vagy örökre búcsút veszünk a létesítménytől?
|
