|
Általános szabály, hogyha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn, mentőt kell hívni. Az Országos Mentőszolgálat honlapján, valamint az egészségügyi törvényben is megtalálhatóak azok az esetek, amikor a mentőket tárcsázni kell. Nyilvánvalóan másképp ítéli meg egy pánikhelyzetben lévő személy ennek szükségességét, továbbá ez egyéni vérmérséklet és egészségkultúra kérdése is – magyarázza Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője. Szélsőségek mindig vannak, hiszen elmondása szerint előfordult, hogy féloldali bénulással, vagy beszédzavarral 24 órát is vártak a hozzátartozók, abban bízva, hogy elmúlnak a tünetek. Illetve látni arra is példát, hogy egy hőemelkedésnél már igényelnék a mentőszolgálat jelenlétét. „Azt gondolom, hogy a józanész alapján el lehet dönteni, hogy szükséges-e a kiérkező szakellátás, vagy nem”.
Ha úgy ítéljük, hogy szükség van azonnali orvosi segítségre, akkor hívjuk a 104-et, majd mondjuk meg a nevünket, az elérhetőségünket, a pontos címet, hogy mi történt, hány sérült van, és milyen(ek) a sérülése(ik).
Ma Magyarországon az esetek 80 százalékában a mentőautók 10-15 perc alatt tudnak kiérni a helyszínre. Ez az arány kicsivel magasabb – 90 százalék – a fejlett nyugat-európai országokban – osztja meg tapasztalatait a szakértő.
Defibbrillátorok a közterületeken
Magyarországon minden fél órában meghal egy ember a hirtelen szívhalál következtében. Ennek megakadályozása érdekében ma már egyre több köztérre helyeznek ki defibrillátort. A készülék használata végtelenül egyszerű, hiszen az ON gomb benyomása után minden lépésről tájékoztat minket. Fontos azonban tudni, hogy a gép csak szakszerű újraélesztés mellett képes az életmentésre, amely kis utánajárással könnyen megtanulható. Sajnos még nem készült el átfogó defibrillátor-térkép, de interneten megtalálhatjuk a legtöbb lelőhelyet. A Műegyetemen jelenleg 4 defibrillátor érhető el: egy a központi épület főportájánál, kettő az Informatikai épületben, egy pedig a Sporttelep portájánál.
Lengyel Rita |
Ám hiába a gyors mentőszolgálat, ha ezalatt az idő alatt a sérült túlélési esélyei csökkennek. Ahhoz viszont, hogy a bajbajutott állapotának további romlását megelőzzük, szükséges az elsősegélynyújtás ismereteinek elsajátítása, és gyakorlatban való alkalmazása.
Győrfi Pál véleménye szerint már egy-két órás kurzus alatt meg lehet szerezni azt a tudást, ami elegendő lehet ahhoz, hogy a négy fő rizikófaktorú eset bekövetkezésénél meg lehessen akadályozni az egyén súlyos egészségkárosodását, esetleg halálát. Ezek a következők: eszméletlen ember, aki megfulladhat; szívmegállás, amikor azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést; erős vérzés, hiszen ha nem szorítjuk el a sebet, el is vérezhet az áldozat; hirtelen légúti elzáródás, ami segítség nélkül fulladáshoz vezet.
De nemcsak ez a négy szituáció fordulhat elő, így közös társadalmi felelősségünk, hogy valamilyen elsősegély tanfolyamon részt vegyünk. A jogosítvány megszerzésének előfeltétele ugyan, ám az autósiskolák – pénzügyi megfontolásból – alacsony óraszámban oktatják ezen ismereteket, így nem biztos, hogy éles helyzetben az autóvezetők megfelelően tudják majd alkalmazni.
Aki biztosra akar menni a vizsgán, emellett elmélyültebb tudásra vágyik, az a Magyar Vöröskereszt által szervezett kurzuson vegyen részt, hiszen az előadásokat az Országos Mentőszolgálat dolgozói tartják. Persze ahhoz, hogy valaki jó elsősegélynyújtó legyen – jogosítványtól függetlenül – gyakorlatot is kell szereznie, aminek kiváló terepe a Vöröskereszt – meséli Horváth Péter Zsolt, a szervezet ifjúsági szakreferense.
A tanulást pedig nem lehet elég korán elkezdeni. Már általános iskolákban is előadásokat tartanak azért, hogy a gyerekek minél hamarabb képesek legyenek felelősséget vállalni társaikért. Sőt. A szervezet országos igazgatósága minden évben meghirdet egy négylépcsős versenyt, elsősorban oktatási intézetek között, ahol a gyermek korosztály (6-14 éves korig), az ifjúsági korosztály (15-18 éves korig), és a felnőtt korosztály (18-30 éves korig) képviselteti magát. Az elméleti számonkérés mellett a versenyzők több gyakorlati feladattal is találkoznak, mint például élethű baleset szimulációval. Utóbbi azt jelenti – magyarázza Horváth Péter Zsolt -, hogy egy előre kialakított kárhelyen kell ellátni „álsérülteket”. A sebimitáció azért is hasznos, mert látják, hogy hogyan is néz ki például egy csonttörés, egy amputált ujj, vagy egy artériás vérzés.
„A statisztika azt mutatja, hogy egy ilyen képzésen, és versenyen részt vett általános iskolás sokkal gyorsabban és hatékonyabban el tudja látni a sérültet, mint a versenyen részt nem vett társa” – állítja az ifjúsági referens.
A szóvivő is fontosnak tartja azt, hogy már gyermekkorban kezdjék el tanítani az elsősegélynyújtást. „Szeretnénk elérni, hogy a nemzeti tantervben hangsúlyos szerepe legyen. Egy évvel ezelőtt az Országgyűlés Egészségügyi bizottsága is foglalkozott ezzel a kérdéssel, majd pártok feletti konszenzus született az ügyben. Mindenki támogatta, hogy történjenek ez irányba lépések, és jelenleg – tudomásom szerint – tárcaközi egyeztetés zajlik a témában”.
Ezen intézkedések többek közt azt a célt hivatottak elérni, hogy ne csak a lakosság 0,3 százaléka tudjon bármilyen balesetnél rögtön fellépni. Horváth Péter Zsolt nyilatkozatából kiderül, hogy például a skandináv országokban ez a szám elérte a 90 százalékot. A hazai viszonylatokat annak tulajdonítja, hogy a magyar emberek mindig azt gondolják, a helyzet majd valahogy megoldódik. „Ezenkívül fel kellene hívni a lakosság figyelmét arra, hogy a mentőszolgálatban bízni jó, de ők sem tudnak mindent azonnal megoldani. Éppen ezért szükséges komolyan foglalkozni ezzel az üggyel, hiszen a segítő társadalom ideáljához kellene, hogy közelítsünk.”
„Valóban sokan szkeptikusok – fogalmaz Győrfi – és annak ellenére, hogy a mentők statisztikái azt mutatják, hogy kevés az olyan eset, amikor a szakemberek kiérkezése előtt már elsősegélyben részesült a sérült, úgy gondolom, hogy az emberek mégsem olyan hideg szívűek, sőt, segíteni akarnak, de mégis valami hiányzik.”
Magyarázatként szolgálhat a már körbejárt tudáshiány, valamint a jogi következménytől való félelem. „Magyarországon még senkit nem vontak felelősségre azért, mert elsősegélyt próbált nyújtani, de nem sikerült jól” – nyugtat meg a szóvivő.
Kovács Ferenc, az Újpesti mentőállomás mentő-szakápolója, mentőgépkocsi-vezetője is azt tapasztalja, hogy az emberek szívesen segítenek, és nem csak azzal, hogy értesítik a mentőt, hanem például akut életveszélykor el tudják hárítani a vérzést egy szorítókötéssel. Persze a praxisában többször előfordult, hogy a környezet kárt okozott a jó szándékúságával, mint amikor egy elájult beteg szájába akartak gyógyszereket rakni, vagy amikor az égett gyermeket édesapja besózta. Összességében ő is az oktatásban látja a probléma megoldásának lehetőségét, és hangsúlyozza: „Fontos, hogy a társadalomnak legyen erre igénye”.
És mit csináljunk, ha egy baleset során megmentettük valaki életét, de traumaként éltük meg az esetet? Először is keressünk fel egy szakembert – javasolja Richter Júlia, a BME pszichológusa –, hiszen a történéseket fel kell dolgozni, különben később poszttraumás stressz-szindróma alakulhat ki.
Másodszor: legyünk magunkra nagyon büszkék! |
