|
Elsőként egyetemünk Testnevelés Tanszékének vezetőjét kerestük meg azzal a kérdéssel, hogy a mozgás miként hat az agyi tevékenységre. „Az agykutatásban már bizonyított tény, hogy az agysejtek működését sportolással serkenteni lehet. A '80-as évek végén, '90-es évek elején az összefüggést vizsgálva megállapították, hogy az Alzheimer- és a Parkinson-kór megelőzésében, valamint az agyi stroke utókezelésében nagy szerepe van a rendszeres testmozgásnak, mert hatására javul az agyi vérellátás. Azonban nem csak a testi egészség megőrzésében játszik fontos szerepet a rendszeres sport. Fegyelmező hatása által egyaránt fejti ki jótékony hatását a pszichére is: oldja a stresszt, csökkenti az agresszivitást, javítja a lelki labilitási mutatókat és az egész magatartást pozitívan befolyásolja. Sőt, az aktív kikapcsolódás segíti az utána végzett szellemi feladatra való koncentrálást is." - sorolja a legfontosabb érveket dr. Vincze Pál.
„Az ember biológiailag mozgásra van teremtve, ha elhagyja magát vagy súlyos beteg lesz, nagyon hamar leépül. A hátrányokat a civilizált életmód során úgy tűnik, hogy csak a sport tudja ellensúlyozni. Nem szeretnék negatív jövőképet festeni, de meg kell említeni a rheumatológusok álláspontját, miszerint a mai nemzedék 30-40 éves korára kerül olyan állapotba, mint a mostani 70-80 évesek. Sokat üldögélnek a számítógép előtt, autóval közlekednek, nem mozgatják meg magukat annyira, mint amennyire ez biológiailag szükséges lenne. Ez a fajta tunyaság sok probléma forrása lehet a későbbiekben: egyrészt az izületek, másrészt a szív- és keringési rendszer különböző rendellenességeit és betegségeit okozza. Napjainkban emiatt hal meg a legtöbb ember. Érdemes megemlítenünk az ezekhez kapcsolódó pszichológiai szövődmények veszélyeit." - ezt már Dr. Lénárt Ágota a SE-TSK tanszékvezető egyetemi docense nyilatkozta lapunknak.
A sportélettani és biológiai folyamatokon túl kevés szó esik arról, hogy milyen mentális lehetőségek rejlenek a jó fizikai állapotban, holott ezzel kapcsolatosan számos olyan mechanizmus működik, ami közvetlenül hat a szellemi teljesítőképességre. A sportpszichológus ennek kapcsán elmondta, hogy az örömmel végzett sporttevékenység közben keletkező, és kívülről nem bevihető béta-endorfin -a szervezet saját boldogsághormonja- nagyon kellemes, jó érzéssel tölti el az embert. „A hatása órákig, sőt akár napokig tart, tehát ha valaki így megy dolgozni, az kedvezőbb mentális állapotban kezdi a napját, és hatékonyabban tudja ellátni a munkáját. A kiegyensúlyozottság, mint a rendszeres testmozgás talán legközismertebb közvetett előnye, az említett biokémiai folyamat és a sikerélmény hatására jelentkezik, és hozzájárul a fizikai-szellemi teljesítőképesség javulásához. A rendszeresen sportoló ember kevésbé szorong, ami által még sikeresebb lesz, tehát ennek megfelelően boldogabban tudja élni az életét."
A lelki bajok felől érdeklődve megdöbbentő választ kapunk: „A rendszeres sportról most már egyértelműen tudjuk, hogy antidepresszáns hatású. A mozgásterápiát sikerrel alkalmazzák elsősorban a depresszió kivédésére. A fizikai aktivitás során változik a szervezet biokémiai állapota is, és ennek megfelelően a hormonok termelődése már önmagában kivált egy olyan állapotot, ami által a szervezet védettebb lesz bizonyos betegségekkel szemben. Hétköznapi vonatkozásban talán ennek a kettőnek van a legnagyobb jelentősége, hiszen a neurózis és depresszió népbetegségnek kezd számítani."
A sportnak a személyiség fejlődésében játszott szerepről szólva Lénárt Ágota a következőkkel egészíti ki Vinczét: „A hétköznapi élet viszonylag kevesebb kihívással jár, a sport viszont megtanít arra is, hogy hirtelen változó, különleges körülmények között is helyt tudjunk állni, és ez a képesség visszahat a mindennapokra. Egy sportoló hamarabb felismer helyzeteket, hamarabb tud döntést hozni, ebből adódóan gyorsabban alkalmazkodik. Az így kifejlesztett rugalmas gondolkodásmód tehát beépül a saját problémamegoldásba, sőt abban is segítséget nyújt, hogy hogyan küzdjön meg az ember az őt érő csapásokkal. Erre pedig szükség van, mert hiába vannak valakinek jó tulajdonságai, ha azokat nem tudja a megfelelő pillanatban és helyen mozgósítani. Az utóbbi időben ezekre a megküzdésekre, az ún. coping mechanizmusokra egyre több figyelem jut, jelentőségük megnőtt (lásd állásinterjúkon előkerülő Coping teszt - a szerk.)." Úgy tűnik tehát, érdemes fejlesztenünk ilyen irányú képességeinket.
A megkérdezett szakemberek véleménye és útmutatásai alapján, úgy érzem bátran levonhatjuk a következtetést, hogy amennyiben bárkinek, bármilyen jellegű problémája van, vagy éppen csak szeretne a jövőben is minden bajtól mentes, hosszú életet élni, annak érdemes körülnéznie az életviteli szokásai környékén és ha szükséges, lépéseket tenni a változásért. Szó szerint, mert mint tudjuk: a láb mindig kéznél van...
|
