|
A Szárny és Teher c. tanulmányban leírt oktatásra vonatkozó kritikák Ön szerint mennyire felelnek meg a valóságnak?
Úgy gondolom, hogy a megfogalmazott kritikák teljesen helytállóak. A tanulmány oktatással foglalkozó részében a közoktatásra és annak társadalmi hatásaira vonatkozóan markáns állítások szerepelnek. Az írás kitér a felsőoktatásra is, és annak helyzetét véleményem szerint jól értékeli.
Mik tekinthetők a felsőoktatás legfőbb problémáinak?
Ami a felsőoktatásban problémát okoz, hogy egymásra torlódott több változás és ezek nem várt kölcsönhatásai. Itt a tömegesedésről, a kreditrendszerről, a Bologna folyamatról, az intézmény integrációról, a felvételi rendszerről és azokról a kísérletekről van szó, amelyek a normatív finanszírozási rendszer bevezetésre irányulnak.
Az előbb felsorolt problémák közül melyik érinti legsúlyosabban a BME-t?
A mi esetünkben a legsúlyosabb kérdés a középiskolákból a felsőoktatásba bekerülők felkészültségi szintje. Általános jelenség, hogy a főiskolákra, egyetemekre, így a BME-re is felvételt nyernek olyan hallgatók, akiknek az előzetes felkészültsége nem megfelelő. Bizonyos hiányokat lehet ugyan vasszorgalommal pótolni, de azt tapasztaljuk, hogy a fiataljaink elszántsága, rátermettsége és állóképessége nem olyan mértékű, mint ahogy azt a korábbiakban megszokhattunk. Ez irányban nyilvánvalóan lépéseket kell tennünk.
Eddig milyen lépéseket tettek ennek érdekében?
Elhatároztuk, hogy a felvételi időszak előtt sokkal intenzívebben kommunikálunk a középiskolákkal. A tavalyi évben már komplett programot hirdettünk a felzárkóztatásra: a TTK matematikából és fizikából tartott szintre hozást, amely programnak a nemrégiben megtörtént kiértékelése azt mutatja, hogy ez járható út, érdemes foglalkozni vele. Úgy látjuk, hogy még jobban vissza kell nyúlni a középiskolákig és már ott hangsúlyozni, hogy aki a BME-re szeretne jönni, azzal kapcsolatosan milyen előzetes elvárások vannak.
Azt nehezen vállalhatják fel oktatóink, hogy a kimeneti követelmény megtartása mellett, ugyanazon képzési idő alatt még ezen lemaradások bepótlását is ők biztosítsák.
A felvételt nyert hallgatók elszántságán, rátermettségén és állóképességén hogyan lehet javítani?
Ennek érdekében több karon is visszaállítottuk a tanulóköri rendszert. Azt szeretnénk elérni, hogy a hallgatók ne magánzóként teljesítsenek, hanem egymást húzva, együtt sírva és nevetve közösen vigyék a terheket. Hiszünk abban, hogy komoly hatást tudunk elérni ezzel a rendszerrel.
Sólyom László a tanulmány előszavában azt írja, hogy világunkban jelen van a mindent átható korrupció, amely tönkreteszi a társadalom általános erkölcsi állapotát. A köztársasági elnök úgy véli, hogy a korrupciót elfogadó, sőt, természetesnek tartó közfelfogásban a gyermeknevelés és az iskola sem kap megbecsülést, sőt az iskola is ehhez a szellemhez idomul. Ön mit tapasztal, a korrupció a BME-t is érinti?
A tanulmánykötet leírja, hogy a korrupció egyfajta létezési móddá formálódott az elmúlt évtizedekben: az emberek észre sem veszik, hogy olyan kérésekkel, megoldási javaslatokkal állnak elő, amelyek lényegében kimerítik a korrupció fogalmát. Az a személyes véleményem, hogy a BME-n ilyen jellegű jelenségekről sokkal kevésbé beszélhetünk.
Milyen lépéseket tesz az egyetem vezetése a korrupció megelőzésére?
Az elmúlt 1,5 évben bevezetett változtatások jellegükből adódóan a korrupcióra hajló mentalitás visszaszorítását is szolgálják. Igyekszünk minden gazdálkodási és költségvetési lépést átlátható, tervezett keretek között tartani.
Kérem, mondjon egy-két konkrét példát!
A költségvetést különböző fórumok jóváhagyása után véglegesítjük, nincsenek olyan különálló pénzügyi keretek, ill. mechanizmusok, amelyek speciális financiális kívánságok teljesítésére szolgálnának.
Sokszor ebből még feszültség is keletkezik, például egy olyan kérés esetében, hogy egy konferenciához adjunk-e termet ingyen vagy sem. Egy ilyen jellegű szívességkérés első megfogalmazásra ártatlannak tűnhet, de azzal a következménnyel jár, hogy mások is megkeresnek ugyanezzel a kéréssel, hogy ha egyszer már X megkapta ezt az áttételesen anyagi természetű kedvezményt, akkor ő miért nem. Ha hagyunk lehetőségeket ilyesmire, nagyon nehéz a határvonalakat meghúzni.
Akkor mégis beszélhetünk korrupcióról?
Nyilvánvalóan nem kizárt, hogy vannak olyan szituációk, amikor ilyen bekövetkezik, de ennek a mértéke szerintem egészen elenyésző. Én amennyire ismerem a karok és a GMF mechanizmusait, ez a dolog lényegében kizárható.
Minden esetleges ellenkező híresztelés ellenére ez talán a felsőoktatás jelentős részére is igaz. A korrupció mechanizmusai sokkal visszafogottabban jelentkeznek. Örülök, hogy ilyeneket mi nem tapasztalunk, és igyekszünk személyes példamutatással és alapvető következetességgel elkerülni minden olyan helyzetet, aminek megoldása nem valamely szabályzatban rögzített vagy megtárgyalt, jóváhagyott módon vagy annak szellemében történik.
A nevelési-oktatási rendszer újjáépítéséhez szükséges pedagógiai megújulás egyik lényeges eleme a könyv szerint az érettségi, a garantáltan magas minőség biztosítéka. Ön szerint mennyiben lenne helyes döntés az emelt szintű érettségit meghatározni bemeneti követelményként?
Ezzel kapcsolatosan elég ádáz viták folynak. Én személy szerint régóta amellett vagyok, hogy a BME-re jelentkezőktől kérjük mindkét felvételi tárgyból az emelt szintű érettségit. Azzal kapcsolatosan a dékánok körében is egyetértés van, hogy az egyik tárgyat mindenképpen írjuk elő. A viták a körül folynak, hogy mennyiben lehetne kötelezővé tenni egy vagy két tárgy emelt szintű érettségijét akkor, amikor a középiskolák az erre való felkészítést nem tudják vállalni, valamint vannak olyan magyarországi régiók, ahol egyéb adottságok megléte miatt ennek a megkövetelése nem reális.
A Műegyetem nemrégiben kezdeményezte az OKM-nél, hogy intézményi szinten lehessen dönteni arról, hogy az adott egyetem vagy főiskola kérjen-e emelt szintű érettségit a felvételi tárgy(ak)ból. Hol tart ez a folyamat jelenleg?
Az egy évvel ezelőtti kezdeményezésünket Manherz Károly szakállamtitkár úr felkarolta, törvénymódosításba is belekerült, de valamely ettől független okból elakadt. Reményeink szerint az idő múlásával a javaslatot elfogadják majd.
Fontos lenne az emelt szintű érettségire való felkészülés folyamata. A felvételire készülő középiskolások többet foglalkoznának a tárggyal, magasabb szintű vizsga letételére tréningeznék magukat. Ha ez a tréning nincs meg, akkor nagyom hamar bajba lehet kerülni, mert jönnek az új fogalmak és technikák, és az elemi problémák jelenléte mellett (pl. egyenletrendezés) képtelenség haladni az egyetemi tanulmányokkal.
A tanulmány szerint a hajdani pedagógusi tekintélynek az anyagi, erkölcsi és társadalmi alapja egyaránt megrendült. Képzetlenebb és motiválatlanabb oktatók kerültek be az intézményekbe. Emellett egyre több pedagógus munkaidejének jelentős részét nem a hivatásának megfelelő tevékenységgel tölti. Mennyiben jellemző ez a BME-re?
Ez a típusú probléma a BME-n másképpen jelentkezik. Az ottani problémafelvetés és a BME problémái nem vethetők össze. Az oktatói gárda szakmai felkészültsége szerintem nem kérdőjelezhető meg, ugyanakkor a pedagógiai, menedzseri felkészültségét lehet firtatni. Ez korábban is így volt, most is így van. Mindig is botcsinálta pedagógusok és menedzserek voltak az egyetemi munkatársak. Azonban az adott szakmának vitathatatlanul sikeres művelői, akik az intézmény hagyományaihoz kötődő vezetői-pedagógiai stílussal oldották és oldják meg feladataikat. Itt természetesen sok még a teendő éppen az előbb említett felzárkóztatás típusú probléma környékén, elsősorban az arra érdemes hallgatók megtartása érdekében.
Én úgy ítélem meg, hogy az egyetemi oktatásban a megfelelő pedagógiai módszerek amolyan „best practice" alapon a napi munka során megtanulhatóak. Nem kell ehhez komoly stúdiumokat, tanfolyamokat elvégezni. Törekszünk arra, hogy a vezetési kultúrát is javítsuk, de ezek nem olyan szintű problémák, amelyekről a tanulmány szól.
Milyen változtatásokat lát szükségesnek és melyek megvalósulását tartja ezek közül reálisnak az elkövetkezendő 4 évben - függetlenül attól, hogy melyik párt nyeri meg a választásokat?
Annak megítélésére, hogy az egész magyar felsőoktatási rendszer kapcsán mi mindent kell megtenni, nem biztos, hogy alkalmas vagyok. Amiért én vagyok felelős az az, hogy a BME szekere hogyan halad.
A Műszaki Egyetem szempontjából nézve mindazoknak a hatásoknak, terheknek, amelyek az intézmény teljesítményének reális értékelését, gazdálkodását nehezítik, vagy erőforrásait indokolatlanul terhelik, meg kell szűnniük. Például az elmúlt tíz évben a műszaki szakok beindítása és az ehhez társuló igen jelentős oktatói közreműködés, főleg a vidéki társintézményekben, komoly többletterhet jelentettek a Műegyetem oktatóinak, ezek vállalása közben más célú energiáink szűkösek lettek. Az ilyen, illetve a túlkínálat okozta nagyfokú leterhelés megszüntetése elkerülhetetlen annak érdekében, hogy a felszabaduló energiáinkat kutatásra és fejlesztésre tudjuk használni.
A következő ciklusban jó lenne, ha megoldást találna a kormány a kutatóegyetemi besorolás kérdésére és az ezzel járó finanszírozásra.
Ezek mellett szüksége van az országnak olyan emberekre és intézményekre, akikre fel lehet nézni. Az intézmények sorában ilyen lehetne a BME. Úgy gondolom, úttörő szerepet kell vállalnia: példát mutatni a többi intézménynek. A tanulmány leírja, hogy a magyar felsőoktatás nemzetközi téren sehol sincsen. A Műegyetem - hagyományaihoz híven - legalább valamilyen regionális vagy európai színvonalat mindenképpen kell, hogy képviseljen. Zászlóvivőként ismertsége és elismertsége elengedhetetlen az ország számára.
Azt gondolom továbbá, hogy a finanszírozással és a működtetéssel kapcsolatos területeken nagyon egyszerű és általános elvekre van szükség - ahogy ez a tanulmányban is szerepel. Nevezetesen arra a fajta kiszámíthatóságra, amit sokan stabilitásnak is neveznek, hogy tervezni tudjuk a jövőbeni programjainkat, hogy tudjuk, mire jutnak források, mit lehet fejleszteni és átadni a jövő nemzedékének. Bár a stabilitásra törekvést sokan megkérdőjelezik, mert úgy vélik, egy változó világban a stabilitás igénye ellentmondásos, mert olyan konzervatív hozzáállást jelent, amely szerint nem nagyon akarunk a változásokra reagálni, meggyőződésem, hogy a BME nem ez utóbbit képviseli.
Sokkal inkább hangsúlyoznám a kiszámíthatóságot, következetességet, átláthatóságot, mert a változások követését, sokszor magukat a változásokat is igenis tervezni kell, természetesen reális időt rászánva. Nem igazán hatékony egy hektikusan változó, követhetetlen feltételrendszereket állító világban dolgozni.
|
