A közelmúlt Pécsi Egyetemi lövöldözés, valamint a nemrég mészárlást tervező budapesti egyetemista kapcsán beszélgettünk Hidvégi Győzővel, a BME lőtérvezetőjével, a lövészklubok világáról, a biztonságról, valamint arról, hogy miként lehet észrevenni és megelőzni a tragikus, vagy veszélyes esteket.

Hány tagja van a lőtérnek, és mennyi ebből a BME-s diák?
 Szerencsére van pár, ugyanis a lőterünknek híre van. Körülbelül 160 tagja van a klubnak, ebből 30 külsős, 130 diák. Sajnos, a műegyetemisták száma csak 20-30 fő, az ő érdeklődésüknek nem felel meg a TF-n nyújtott színvonal. Ugyanis a hallgatók nem ide iratkozhatnak be, hanem a Testnevelési Egyetemre. Történhet ez azért, mert bár semmilyen mulasztás nem történt a 2006. augusztusi lőtértűz során részünkről, mégis a testnevelési tanszék azóta, a TF-nek szavaz bizalmat.

A lőtérre járó műszaki egyetemisták elhivatottak a lövészet iránt?
Igen, ők nemcsak a testnevelés kipipálása érdekében járnak ide. Itt sok különleges fegyverrel lehet megismerkedni. Ezek történetéről, a hadászat és vadászat kapcsolatáról filmeket lehet nézni és történeteket hallgatni.

Milyen követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki ebbe a klubba járhasson?
Semmiféle követelményrendszer nincs. Ugyanis azt maguk a diákok állítják fel. A lőtér arculatát az én személyiségem határozza meg (A Kőbányai úti lőteret Hidvégi Győző alakította ki a 2006-os tűz után. A szerk.). Nyitott ember vagyok, a fogadókészségem megvan minden érdeklődőre.  Nagyapámtól kaptam a fegyverek szeretetét és ismeretét. Mivel az ide belépők valószínűleg nem részesültek hasonló élményben, megpróbálom átadni az élet és a fegyver tiszteletét.

Mennyire tud személyesen foglakozni az egyes diákokkal?
Itt mindig várni kell, mert több a hallgató, mint a lőállás, addig mindenki ismerkedik, beszélget. Ez önmagában már formáló erő. A hallgatóknak kedvezményeket biztosítunk, mindenkivel külön foglalkozunk, figyeljük a habitusát, a fejlődését. De volt már rá példa, a közelmúltban, hogy két gyereket elküldtem, mert viselkedésük és viszonyuk az itteni környezethez nem volt megfelelő.

Pszichológiai jellegű teszt nincs, de lenne rá szükség?
Nincs, és szerintem nem is szükséges, mivel a diák, aki ide bejön, nem kap saját fegyvert. Csak itt veheti a kezébe, és kizárólag kontroll alatt tudja használni. A lövészetvezető mindig ott van mögöttük. A sportlövőknél bevezetendő pszichológiai vizsgálattal már egyetértek, csak egy probléma van: a felületes teszteknek semmi értelme.

Észre lehet venni, ha valaki rossz szándékkal jár le?
Ez senkinek sincs az arcára írva. Előfordulhat, hogy érzelmi alapon hirtelen „bekattan" valaki, de ezt nem lehet sportfegyverhez kapcsolni. A lényeg az minden lövészettel foglakozó társaságnál, hogy figyeljünk oda egymásra, milyen ember az, aki mellettünk van.

Van- e félnivalójuk a diákoknak?
Beteg társadalomban élünk, tehát több a félnivaló, mint régen. Ha történik az USA-ban egy mészárlás, jönnek a szalagcímek és a címlapok. Az olyan emberek, akinek hajlamuk van rá, ilyen módon akarnak híresek lenni. Azt akarják, hogy írjanak róluk. Tehát e tekintetben több a veszély manapság.
Összességében elmondható, hogy nem elsősorban az alkalmassági vizsgák lennének a fontosak, hanem a tisztelet, az összetartás és a szeretet, még ha ez a fegyverek világában furcsán hangzik is.