|
Év közben is érezted a tanítványaid részéről, hogy ekkora lelkesedéssel fogadnak? Az első félévben nagyon meglepődtem, ugyanis igen keményen bántam velük. De meg is volt az oka. Egy zh alkalmával néhány diák megpróbált csalni, ami annyira rosszul esett, hogy alaposan leszidtam őket, hiszen nem volt fair sem a társaikkal, sem velem szemben ez a viselkedés. Ettől kezdve a következetesség kedvéért, minden tankörömnél olyan szigort vezettem be, amit előtte lévő félévekben soha.
Mégis pozitívan nyilatkoztak rólad... Igen, nagyon örülök neki. Próbálok velük egy egészséges, baráti kapcsolatot kialakítani, ami könnyen megy, mert korban közel állok hozzájuk. Ez nem azt jelenti, hogy tiszteletlenek lenének velem, hisz a barátjával sem tiszteletlen az ember. Ráadásul, mint ez kiderült a felmérésből, a szigorúság nem megy a szeretetük rovására, még az emlegetett tanítványaim esetében sem, akik azóta a legjobb tanulóim lettek, és már a harmadik tárgyat vették fel nálam.
Olyannyira nem megy a szeretetük rovására, hogy másodszorra is neked ítélték oda a legjobb tanárnak járó elismerést... Váratlanul ért, de nagyon kedvesek, köszönöm nekik. Azért tudunk jól, hatékonyan együtt dolgozni, mert figyelnek rám, és mernek kérdezni. Korábban én azzal a tárggyal nem boldogultam, ahol nem mertem az előadótól kérdezni, mert féltem, hogy butának fog tartani, rossz véleményt alakít ki rólam, vagy csak szégyelltem magam egy nagy tudású professzor előtt. Nálam ilyen nincs, igazából beszélgetünk órán, elmagyarázom nekik a feladatokat, ezért nem gondolom, hogy nehéz dolgom lenne velük. Emellett egy nagyon jó, alapozó tanszéken tanítok. Mechanikát oktatunk, amire sok tárgy épül, éppen ezért a mi felelősségünk, hogy megértessük, sőt megszerettessük a tantárgyat, ezzel elkerülve a későbbi bukásokat, kudarcélményeket.
Milyen mélységű az ide érkező diákok felkészültsége? Eléggé vegyes, gimnáziuma válogatja. Van, hogy már rendelkeznek azzal a matematika és fizika tudással, amelyek megléte az általam tanított anyagrészekhez szükséges, de az is előfordult már, hogy szögfüggvényeket magyaráztam órán. Persze ettől még az egyik tanuló nem butább, mint a másik, csak olyan iskolából jött, ahol nem volt elég erős az alapozó tárgyak oktatása. Az én szerepem abban áll, hogy a különböző tudásszinteket egységesítsem, illetve a fennálló félelmeket és gátlásokat feloldjam. Egyszerűen csak meg kell tanulni olvasni a diákok szeméből.
Szoktatok szervezni felkészítő kurzusokat is? Jelenleg még nem jellemző, de vannak olyan fakultatív tárgyaink, az ún. „+-os tárgyak", amelyek ezt a célt szolgálják. Néhány tantárgyból - ha sikerül a tanszékünknek termet bérelni - tartunk zárthelyi előkészítő plusz órát, illetve minden tanárnak van konzultációs időpontja. A hallgatókat mindig arra kérem, hogy csoportosan keressenek fel, és általában 10-15 perc elég ahhoz, hogy ne maradjon ki egy tudásszint sem, amit egyébként kétségbeesetten bemagolnának.
Véleményed szerint mennyire működik jól a bolognai rendszer? Szerintem még jó pár évnek el kell telnie ahhoz, hogy egyértelműen állást tudjunk foglalni ebben a kérdésben, illetve az iparnak is kell ennyi idő, hogy reagálni tudjon. Mindemellett úgy gondolom, hogy felborult az arány, hiszen aki osztatlan képzésben vett részt, és nem bukott ki, akkor előbb vagy utóbb megszerezte a mesterdiplomát, még ha 9-10 évébe is került. Most sokan feladják, és megelégszenek a Bsc diplomával. Lehet, hogy ez nem baj, mivel így hamarabb kikerülnek a munkaerőpiacra. Persze minden attól függ, hogy mi a hallgatók valódi célja. Aki csak szeretne egy diplomát, annak elég egy alapképzés, ám aki elmélyültebb tudásra vágyik, folytatja a tanulmányait. A tanszéken például most olyan tárgyakat vezettünk be mesterképzésen, amiket én magam PhD hallgatóként tanultam, mert nem fértek bele a tananyagba.
A Bsc képzésbe hogyan illeszthető be a tananyag? Elég nehéz a feladat. Vannak olyan tárgyak, amelyeket korábban két félévig oktattunk, most pedig be kellett sűríteni egy félévbe. Mivel nem szeretnénk nagyon leterhelni a hallgatókat, körültekintően kell meghatározni, hogy melyek azok a részek, amelyeket kihagyhatunk a tananyagból. Ebben a kérdésben folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a diákokkal. Tavaly szerveztünk egy kerekasztal-beszélgetést, ahol megkértük őket, hogy mondják el a tárgyakkal kapcsolatos észrevételeiket: mi az, amiről úgy gondolják, hogy teljesíthetetlen, nehéz, nem érthető? A válaszaikat komolyan vettük, és ettől a félévtől kezdve kisebb változtatásokat eszközöltünk, például a zh rendszerben.
Milyen kritikákat fogalmaztak meg? Leginkább a mennyiséggel vannak gondjaik. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy folyamatosan jegyzeteket készítünk, amiket felteszünk az internetre, illetve gyakrabban íratunk velük zh-t, ezáltal hatékonyabban feldolgozható a hatalmas tananyag. Mindezek ellenére úgy vélik, hogy teljesíthetőek az elvárások, de örülnek, hogy kicsit ők is beleszólhatnak.
Igazán szíveden viseled a tanítványaid sorsát... Valóban. Mindig mondom nekik, hogy nyugodtan írjanak e-mailt, szakítok rájuk időt. Ezzel a saját magam idején is spórolok, és az ő tanulási idejükből sem vesz el annyit, mintha egyesével, személyesen keresnének fel. Annak örülök a legjobban, amikor közlik velem, hogy milyen könnyű a mechanika. Már nem félnek, nem gátlásosak, és a nyomás ellenére jól teljesítenek.
Ezek szerint saját harcodnak tekinted a tanítást? Pontosan. Már az egyetemi évek alatt is kudarcként éltem meg, ha a baráti társaságból valaki megbukott egy vizsgán. Addig-addig magyaráztam neki, amíg meg nem értette. Ha egy hallgató érzi, hogy igazán figyelnek rá, elkezd jól tanulni, hogy ne okozzon csalódást. Ez a titok nyitja... |