|
Miért vágtatok bele a két-szakos tanulmányokba?
Gabi: Az első szak, amit elkezdtem, a kommunikáció volt. Nem éreztem biztosnak a jövőmet ezzel az egy diplomával, és gondoltam, jobb megoldás, ha több lábon állok.
Ildikó: Amikor jelentkeztem magyar szakra, úgy gondoltam, hogy tanár szeretnék lenni. Csakhogy elég hamar tudatosodott bennem, hogy a mai fiatalok nem adják meg azt a tiszteletet, amit egy tanár elvárhat. Emellett pedagógusi diplomával nem valószínű, hogy annyit kereshetnék, amennyi kielégíteni az igényeimet. Én nagy házra, szép autóra vágyom. Ezért gondoltam úgy, hogy keresek egy olyan szakmát, amiből meg is élhetek. Így kötöttem ki a BME gazdálkodás és menedzsment szakán.
Ilcsi: Az első év alatt úgy éreztem, hogy a kommunikáció szak nem igazán köt le. Rengeteg szabadidőm volt, állandóan szórakozni jártam. Aztán eljött az a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem bulizhatok életem végéig, és a felesleges energiáimat értelmesebb dolgokba is fektethetem. Így gondoltam, hogy belevágok valami másba is, ami érdekel.
Milyen félelmeitek voltak az elején?
Ilcsi: Én attól tartottam, hogy a két szakot nem fogom bírni egymás mellet. Ez a félelmem annyiban be is igazolódott, hogy volt olyan tárgy, amit nem sikerült teljesítenem az elmúlt félévben, és az átlagom is romlott.
Ildikó: Nekem nem igazán voltak félelmeim. Kihívásként éltem meg, hogy több helyen kell egyszerre helyt állnom. Ez inkább motiváló, mint ijesztő volt számomra. Azzal sem volt eddig problémám, hogy a tárgyaim sikerüljenek, mert mindkét helyen tudok jegyzetet szerezni, és segítséget kérni a többiektől. Könnyítésképpen azért igyekeztem olyan tárgyakat felvenni, amelyek évközben teljesíthetőek.
Gabi: Az elején nekem sem voltak félelmeim. Inkább elégedett voltam magammal, hogy még egy helyre felvettek államilag támogatottan. Akkor úgy gondoltam, hogy a második szak is ugyanolyan könnyedén fog menni, mint az első. Örültem, hogy új embereket ismerhetek meg, új társaságba kerülök. Abban bíztam, hogyha ugyanazon az egyetemen végzem mindkét szakot, akkor egyszerűen összeegyeztethetem majd az órarendem, befogadtathatom a tárgyaim, és még rohangálnom sem kell egyik helyről a másikra. Aztán az első párhuzamos félév után rájöttem, hogy messze nem olyan egyszerű a helyzet, mint amire számítottam. Úgyhogy félni inkább most kezdtem el.
Kérhettek kedvezményes tanulmányi rendet a párhuzamos képzésre hivatkozva. Ez vizsgahalasztást, a határidők kitolását, óralátogatás alóli felmentést, és sok más könnyebbséget nyújthat. Éltek-e ezzel a lehetőséggel, és méltányosabbak-e veletek az oktatók?
Gabi: Nem is tudtam róla, hogy van ilyen lehetőség, bár amúgy sem élnék vele. Személy szerint én úgy tapasztaltam, hogy nem lágyul meg az oktatók szíve túlságosan attól, hogyha bejelented: két szakra jársz egyszerre. A kommunikációs tanáraim nem is tudnak róla, a közgazdászokat meg nem érdekli. De igazuk van, én döntöttem így, szóval vállalnom is kell a következményeit. Minimális engedményeket tesznek, de ugyanúgy megbuktatnak, akkor is, ha csak fél pont hiányzik a ketteshez. Kicsit talán elnézőbbek: például ha nem vagy bent előadáson, akkor nem arra gondolnak, hogy lógsz, hanem feltételezik, hogy egy másik szakos órán ülsz. Ami persze sokszor nem igaz, de higgyék csak azt.
Ilcsi: Én mindkét helyen igényeltem kedvezményes tanulmányi rendet, viszont nem jártam körbe félév elején a tanszékeket, és nem mutattam be a tanároknak az erre vonatkozó papírokat. Abban bíztam, hogy a kommunikáció szakon inkább félévközi feladatok vannak, a Corvinuszon meg vizsgák, így össze tudom egyeztetni a kettőt. Éppen ezért nem nagyon díjazták az oktatók, ha a párhuzamos képzésre hivatkoztam, amikor nem tudtam felkészülni egy vizsgára.
Gabi: Veled ellentétben, nekem mindkét szakomon állandóan zárthelyiket iratnak. Volt olyan hetem, hogy 20 ZH-m volt. Ilyenkor már azt sem tudom, hogy melyik tárgyból mit tanulok, teljes a káosz.
Ildikó: Vizsgahalasztást sosem kértem, viszont óralátogatás alóli felmentést igen. Nekem mindig megengedték, sosem akadékoskodtak egyik helyen sem. Általában ilyenkor kérnek valami plusz munkát, mondjuk egy beadandót, de öt-tíz oldalt írni egy témáról nekem nem okoz különösebb gondot.
Szintén könnyebbség lehet a kredit-átvitel egyik képzésből a másikba. Ez mennyire gördülékenyen működik a valóságban?
Ilcsi: Sikerült pár tárgyat befogadtatnom, de csak iszonyatos papírmunka és utánajárás árán.
Gabi: Én ennek megkönnyítésére kezdtem a második szakomat is a BME-n. Tényleg egyszerű volt a kredit-átvitel: egyetlen nyomtatványt kellett kitöltenem, és benyújtanom a KTH-nak. Egyből elfogadtak mindent, hiszen még a tárgykódok is ugyanazok voltak. A baj csak az, hogy a befogadtatott kreditek nem számítanak bele az ösztöndíjátlagba.
Ildikó: Tudtam róla, hogy van ez a lehetőség, de sosem akartam élni vele. Az olyan tárgyakat, mint a pszichológia, a szociológia, vagy a filozófia, mind megcsináltam az ELTE-n és a BME-n is. Teljesen külön akartam kezelni a két helyet, ahol tanulok, és a papírmunkával sem akartam pepecselni. Inkább bejártam, ezek úgyis egyszerű tárgyak, könnyen ötöst kaphat az ember, ami növeli az átlagát.
Manapság a legtöbben már az egyetemi évek alatt is dolgoznak. Nem csak zsebpénz-kiegészítés céljából, hanem azért is, mert már a friss diplomásoktól is elvárnak egy-két év szakmai tapasztalatot a munkaadók. Két szak mellett lehet még dolgozni is, vagy ezt a lehetőséget fel kell áldozzátok a dupla diplomáért?
Ildikó: Én próbálkoztam azzal, hogy dolgozzam. Reggeltől délutánig órán voltam, majd utána késő estig telefonos munkát végeztem. Két hónap után teljesen kikészültem idegileg, és abbahagytam. Azt gondolom, hogy van még időm szakmai tapasztalatot gyűjteni. Már eldöntöttem, hogy miből szeretnék mesterszakra menni, amellett biztosan bele fog férni a munka is. De a két alapszak mellett nekem nem megy.
Gabi: Én nagyon sokat dolgozom. Körülbelül kétszer annyi időt töltök munkával, mint az egyetemen. Hétköznap, hétvégén, éjjel vagy nappal, amikor adódik egy lehetőség, azt mindig elvállalom. Ugyan csak alkalmi munkákat végzek (hosstesskedés, modellkedés, távmunkák, statiszta feladatok stb.), de azt állandó jelleggel. Kialakult egy olyan kapcsolati rendszerem, hogy folyton hívnak, és ha azt mondanám, hogy nem érek rá, akkor a következő alkalommal már nem engem keresnének. Én a munkát előnyben részesítem az iskolával szemben, mert tisztában vagyok vele, hogy nem fog nekem annyit adni ez a két diploma, mint amennyit az a kapcsolati tőke, amire hosszú évek alatt szert tettem. Manapság több esélye van elhelyezkedni annak, akinek ismerősei vannak, mint akinek színjeles diplomája.
Ilcsi: Állandó jelleggel még nem dolgoztam, csupán kisebb hostess munkákat végeztem. A jövőben persze muszáj lesz szakmai gyakorlatra szert tennem, de egyelőre a kolis élet abszolút leköti a szabadidőmet.
Gondolkodtatok már azon, hogy vajon többet értek-e két olyan diplomával, amelyek szakterületén nem volt időtök elmélyülni, mint eggyel, amihez igazán értetek?
Gabi: Mindenképpen többet érünk két papírral, mint eggyel. Amikor elmegyünk dolgozni egy vállalathoz, úgyis mindent újra kell tanulnunk a nulláról, a munkakörünknek megfelelően. Nekünk, többdiplomásoknak, talán szélesebb körű lesz az alaptudásunk, amire könnyebb építkezni. Fontos szem előtt tartani, hogy a munkáltatók előszeretettel alkalmaznak olyan embereket, akik fogékonyak és gyorsan tanulnak. Az, hogy mi egyszerre végzünk el két szakot, azt feltételezi, hogy rendelkezünk ezekkel a képességekkel. Ez plusz pont lehet a többiekkel szemben.
Ildikó: Egyetértek. Én az egyetemtől mindig azt vártam, hogy adjon egy általános tudást és szélesítse a látókörömet. Nem egyetlen szakterületben szeretnék elmélyedni, hanem inkább azt akarom tudni, hogy minek hol nézzek utána. Így nekem kedvezőbb, hogy két szakot végzek egyszerre, mert sokkal többet olvasok, sokkal több mindenhez tudok hozzászólni. Úgy gondolom, hogy a munkavállalás szempontjából is előnyt fog jelenteni, ha nem csak gazdasági területen tudok tevékenykedni, hanem meg tudok tartani egy prezentációt, vagy könnyedén megírok egy hivatalos levelet.
Ilcsi: Én is így gondolom. A cégek igenis azt nézik, hogy hány papírod van, hiszen manapság már mindenkinek van legalább egy. A szélesebb látókör pedig, amit a különböző szakok nyújtanak, mindenkinek előnyére válik.
Szerintetek milyen tulajdonságokra van szüksége annak, aki párhuzamosan két szakon is helyt akar állni?
Gabi: Szerintem kétféle embernek érdemes elgondolkoznia azon, hogy párhuzamosan két szakot is végezzen. Az egyik a felelősségteljes típus, aki fel tudja áldozni a bulizást a tanulásért, bejár az órákra, és szorgalmasan készül a számonkérésekre. A másik a túlélő típus, mint én, aki kiokoskodja a legegyszerűbb megoldásokat, hogy éppen ne rúgják ki, de jól is érezze magát.
Ilcsi: Azért az sem mindegy, hogy milyen szakokról beszélünk. Példának a jogász vagy az orvos képzést mondanám. Mi még jó helyzetben vagyunk azokkal a képzésekkel, amiket választottunk, mert még kettő mellett is marad időnk bulizni.
Ildikó: Én mindenkinek ajánlanám, aki több dolog iránt is érdeklődik, akár anyagi okokból, akár szerelemből. Viszont nem tanácsolom, hogy már az első év végén elkezdjék a második szakot, és szinte végig párhuzamosan csinálják. Később, akár az első képzés utolsó évében is ráér még mindenki.
Ilcsi: Olyanoknak ajánlanám, akik úgy érzik, hogy elég talpraesettek, és megállják a helyüket az életben. Belevalónak is kell lenni, nem elég csak sokat tanulni.
Ildikó: Nem az a lényeg, hogy sokat tanulj, hanem hogy tudj szelektálni a tananyagban. Szerintem jobb jegyet kap az, aki észszerűen tanul, mint aki csak magol, és elveszik a részletekben.
Gabi: 18 évesen szinte senki sem tudja, hogy mivel akar foglalkozni, csak kikötünk valahol. Akik belekezdenek valami másba is -akár párhuzamosan, akár az elsőt félbehagyva-, azok egyszerűen csak rájönnek, hogy mit akarnak igazán, és miben tudnak a legjobbak lenni.
Azért elsősorban fiatalok vagytok, csak másodsorban egyetemisták. Mi a helyzet a társasági élettel, a beilleszkedéssel? Kikkel jártok bulizni, ha egyáltalán marad időtök szórakozásra?
Ildikó: Számomra nagyon nehéz volt, hogy a BME elkezdésekor már másodéves voltam a magyar szakon, és mikor az itteni gólyatársaim délutánonként kávézni vagy sörözni hívtak, azt kellett mondjam, hogy nem tudok menni, mert kötelező órám van az ELTE-n. Egyébként teljesen más jellegű kapcsolataim vannak a két helyen. Itt, a Műegyetemen, inkább csak 'köszönünk-egymásnak' barátaim vannak, míg az első szakomon mély barátságokat is kötöttem. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ott zömében kiscsoportos óráink vannak, és egy 15-20 fős szemináriumon nyilvánvaló, hogy telefonszámot cserélünk, beszélgetünk. A BME-n az is probléma, hogy széttöredezik a csoport: néhányan lemaradnak, vagy más órákat vesznek fel. Bár az ELTE-n mélyebbek a barátságaim, itt mégis sokkal több a kedves ismerősöm, akivel tudok pár szót váltani a folyosón. Azt kell mondjam, hogy mind a két helyen megtaláltam azt, amire vágytam a fiatalságom alatt: a Műegyetemen a vad bulikat, az ELTE-n a vizipipázós ücsörgéléseket. Mintha két életem lenne: egyrészt a lakkos körmű, szépen öltözött, komoly közgazdász, másrészt a fűben olvasgató, színes ruhás bölcsész. Nekem ez így jó.
Ilcsi: Velem is előfordult, hogy a kommunikáció szakos barátaim hívtak valamerre, én viszont nem tudtam úgy beosztani az időmet, hogy rájuk is jusson elég, és az új barátokra is. Nem könnyű feladat.
Gabi: Az én legszűkebb baráti köröm teljesen független az egyetemtől. Annyiban volt rossz, mikor elkezdtem a nemzetközi gazdálkodást, ahol sok nehéz tárgyam volt, hogy a kommunikációs órákra nem tudtam bejárni. Így én inkább az első szakos társaságomból estem ki. Érdekes az is, hogy mennyire más emberek járnak a két szakra: a kommunikációsok kicsit elvontabbak, én meg földhözragadtabb, úgyhogy a közgazdasági szakon jobban megtaláltam a helyem.
Összességében mit mondanátok: egyszerre vagytok két helyen, vagy sehol se igazán?
Ilcsi: Inkább sehol se igazán. Nem mondhatom azt, hogy száz százalékosan ott tudok lenni mindkét helyen. Néha úgy érzem, hogy ketté kell szakadnom. Van, amikor elégedett vagyok magammal, mert jól teljesítek itt is-ott is, máskor viszont nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretném.
Ildikó: Én úgy érzem, hogy két helyen vagyok egyszerre. Mondjuk ez annak köszönhető, hogy lejjebb faragtam a magammal szembeni elvárásaimat. Nyilván nem tudom a maximumot nyújtani mindkét szakon, de most már nem is törekszem erre.
Gabi: Mindenhol, de sehol se igazán. Mondjuk én ehhez már hozzászoktam: kettős állampolgár vagyok, két anyanyelvem van, állandóan ezer dolgot csinálok. Oroszul van egy mondás, hogyha két nyúl után futsz, akkor egyiket sem fogod utolérni. Lehet, hogy az enyém sem jó életpolitika, de nekem ez a normális: unalmas is lenne, ha csak egy dologgal foglalkoznék.
|
