Kádár Lehel tudományos főmunkatárs vezetésével 45 millió forintból valósult meg egy kísérleti autó. Az alig több mint 500 kilogrammos szerkezetet a Gépjárművek Tanszék laborjában építették, több tucatnyi hallgató közreműködésével.

Az autó felépítése lényegretörő, a hibrid technika köré épült a többi alkatrész. A fő elemek a kerékagyakba szerelt két elektromos motor, összesen 16,3 lóerő teljesítménnyel, a benzin-etanol-hidrogén vegyesüzemű aggregát és a két akkumulátor. A jármű hatótávolsága tisztán elektromos hajtással 50 kilométer. Maga a konstrukció is hibrid: Trabant kormánymű és fékrendszer, Skoda Forman ülések, 13,6 lóerős Honda motor, saját tervezésű kettős keresztlengőkaros futómű. Minden a lehető legegyszerűbb, legpraktikusabb. Ha lemerülnek a telepek, a belső égésű motor tölti őket, benzinüzemben óránként 2,7 liter üzemanyagot elégetve. Megfelelő karosszériával és KRESZ-tartozékokkal akár közúti, mindennapi közlekedésre is alkalmas lenne a prototípus. Sőt, a technika, a meghajtás már létező tömeggyártmányokba is beépíthetővé tehető. Komolyan felmerült, hogy a Mercedes-Benz Smart modelljébe műegyetemi hajtáslánc kerüljön. A műszaki alapokra akár egy új városi kisautó is felépíthető lenne: a háromméteres, fordulékony szerkezet megfelelő felszereltséggel megállná a helyét a nagyvárosi forgalomban.
A Hidrocar szellemi elődje a 2005-2006-ban készült, az energiát ultrakapacitású kondenzátorokban tároló elektromos kisautó volt. Az új, kísérleti hibrid fejlesztése 2006-ban indult. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pályázatán is nyertek, így elkezdődhetett a többéves munka. A Hidrocar hivatalos bemutatója egy 2010. szeptemberi konferencián lesz. Akkorra már autóformát mutató karosszéria lesz rajta, felfelé nyíló ajtókkal. Természetesen ez esetben nem a forma, hanem a műszaki tartalom az elsődleges. Az autó igazán nagy különlegessége nem is az elektromos meghajtás, hanem az, hogy hidrogéncellákból nyert energiával is működtethető. A hidrogén biztonságos és olcsó tárolására még a nagy, innovatív autógyártók, a BMW és a Mercedes-Benz sem találtak igazán jó megoldást. Itt a BME-n mégis rendelkezésre áll a megfelelő technológia. Ez idáig három jellemző megoldást alkalmaztak a hidrogén tárolására: lefagyasztva, különleges duplafalú tartályban, vagy speciális szivacsszerkezetben tárolták a robbanásveszélyes gázt. Az újdonság műszaki részletei titkosak, mivel a műegyetemi vezetésű konzorcium egyedi, értékes megoldásáról beszélünk ez esetben.
A kerekekbe szerelt, magyar gyártású elektromotorokat két lítium-ion akkumulátorból származó energia hajtja. A két telep az első tengely fölött helyezkedik el, egyenként egymillió forintos értéket képviselnek. A jelenleg szériában gyártott hibridautókhoz hasonlóan, a fékezés során begyűjtött mozgási energia visszakerül az akkumulátorokba. A sofőrrel együtt 650 kilogrammos jármű meglepően jól gyorsul, 50 km/h-s végsebességéig versenyben van az erősebb utcai autókkal is. Az elektromotorok maximális nyomatéka már elinduláskor rendelkezésre áll, így dinamikájára nem lehet panasz. Itt is előjön a hibridautók egy kockázatos tulajdonsága: gyakorlatilag hangtalanul suhannak, így a gyalogosokra veszélyt jelenthetnek. De ez könnyen orvosolható mesterséges motorhanggal. Ez a negatívum eltörpül a környezetvédelmi előnyök mellett.
Eddig 45 millió forintot költöttek a tervre, ami hatalmas összegnek tűnik, de a nagy autógyártók hasonló témájú projektjeihez képest akár olcsónak is mondható.