|
Nem zöld mezős beruházás
Mi a rendszer alapvető célja, miért vezették be Magyarországon? Első körben ennek a kérdésnek akartam a végére járni, és ehhez szakmai segítségre volt szükségem. „A Bolognai Nyilatkozat főbb célja a könnyen átjárható képzési struktúra és a minden érintett számára érthető elnevezések létrehozás, továbbá az európaiság hangsúlyozása a felsőoktatásban. Ennek egy része volt a többciklusú képzési rendszer.” –foglalta össze Jobbágy Ákos, a BME oktatási igazgatója. De igazuk van-e azoknak, akik zsigerből ellenzik a bolognai rendszer átvételét és az osztatlan képzés visszaállítását sürgetik? „Kitérni nem lehet előle, ugyanis már meghaladta az alkalmazó országok száma a kritikus tömeget, így a rendszer kivezetése több kárt okozna, mint hasznot. Az már egy másik kérdés, hogy az új rendszer nem a szántóföldre, hanem egy meglévő rendszerre épült rá. Ezzel pedig helyi és csoport-, egyetem kontra főiskola érdekek sérültek, és a figyelem fókusza elterelődött a haladás kérdéséről.” – tette hozzá. Ami azonban még inkább problematikus, hogy az új rendszer egyszerre indult el Magyarországon a tömegképzés jelenségével, így az emiatt elszenvedett sérelmekért is a bolognai rendszert hibáztatják. A színvonalesés, az értéküket vesztett diplomák rémképe mind-mind hozzátapadt, félreértéseket és indulatokat szült, ami erősítette a negatív társadalmi visszhangot. Pedig a kettő nem függ össze.
Előny vagy hátrány?
A hallgatók a saját bőrükön tapasztalták meg ezt a váltást, és most rajtuk áll, hogy élnek-e annak előnyeivel. A képzésváltás és a külföldön való továbbtanulás sokak számára kecsegtető előnyt jelent, és egyben a lehetőségek bővülését is. De vannak, akik ezt máshogy látják, és inkább arról beszélnek, hogy az intézkedés fél-szakembereket és elpocsékolt éveket ad. „Annak ellenére, hogy nem tudom, hogyan fogom átverekedni magam az első vizsgaidőszakon az alaptudásom hiányosságai miatt, örülök, hogy képzést tudtam váltani, és öt év alatt két különböző területről is diplomát szerezhetek.” – állítja Brigi, aki Kommunikációs alapdiplomája után, jelenleg Vezetés és Szervezés mesterszakos hallgató. „Szerintem a bolognai rendszer nagyon nagy szabadságot ad, és aki ügyes, az ki tudja ezt használni. Persze ehhez a szabadsághoz valamennyire fel kell nőni, és ez nem mindenkinél következik be egyetemista korára, a rendszer adta lazaság miatt pedig sokan elcsúsznak a tanulmányaikkal.” - teszi még hozzá. Más véleményen van Mariann, első éves Kommunikáció mesterszakos hallgató: „Értelmetlen és csak hátránnyal jár az öt évet két részre bontani. Ha egyszer már bejutottál az egyik felsőoktatási intézménybe, minek újra felvételizni három év után, hogy aztán esetleg másik intézménybe kerülj, ahol teljesen mások a követelmények, az oktatás színvonala és a számonkérések.”
A diploma értéke
Mint látjuk többoldalú a dolog, és itt még nem áll meg a történet, hiszen maga a BSc diploma értelmezése is nehézkes. Pontosan miben nyilvánul meg a különbség az alap- és mesterfok között, és mivel lesz egy felsőbb lépcsőfok az utóbbi? Ahogy Jobbágy Ákos fogalmaz: „A BSc lényege, hogy adjon egy általános tudást, így például mi gépészmérnököt képzünk, és nem hegesztőmérnököt. A cél, hogy a szakmában széles, átfogó tudással rendelkezzen az alapszakon végzett. Ha pedig egy területen specializálódni akar valaki, akkor menjen tovább MSc-re.” A cél és az elképzelés tehát világos, azonban a gyakorlatban ez máshogyan csapódik le. A probléma Jobbágy szerint a kommunikációban van: „A társadalom felé nagy adósság, hogy nem sikerült ezt a mindenkori oktatási tárcának jól kommunikálnia. Azonban ez nem magyar sajátosság, ez európai tendencia, ami sajnos sokat ártott a rendszer presztízsének” És mit lát a munkaerőpiac ebből? Hiszen feléjük sem zökkenőmentes a kommunikáció, és saját kárukon kell megtanulniuk, mi mennyit ér. „A cégek próbálnak fogódzót találni, valami támpontot, ami alapján rendszerezni tudják a helyzetet. Ezt a vállalatok egy része úgy oldotta meg, hogy a BSc diplomát a korábbi főiskolai, míg az MSc diplomát az egyetemi diplomával azonosította.” – fejti ki Kreutzer Richárd, a BME Karrier Iroda vezetője. „Azonban ez nem egy általános tendencia, sok munkáltató inkább a tapasztalatokat helyezi előtérbe, és nem tesz különbséget alap- és mesterdiploma között. Ehelyett hagyja, hogy a munkavállaló bizonyítson, és így méri le a tudását.” – fejezi be gondolatát.
Átlépés egy új szintre
De hogyan néz ki a gyakorlatban az átlépés az alapról a mesterképzésre? Miután kézhez kapjuk a Bachelor diplománkat, választás elé kerülünk: kilépünk a munkaerő-piacra; folytatjuk ugyanazon a területen a tanulást, elmélyedve abban; vagy egy más szakma felé fordulunk, mert rádöbbenünk, hogy az a mi hivatásunk. Mint fentebb kitértünk rá, a mesterszakon elméletben egy kisebb terület mélyreható ismerőivé válhatunk, és támaszkodhatunk a már megszerzett általános tudásra. Itt jön viszont egy újabb érdekes helyzet az elmélet és a gyakorlat visszásságait illetően. „Megtanítjuk még egyszer ugyanazokat az ismereteket a felnőttnek a hallgatókat ahhoz, hogy elvárjuk tőlük azok önálló megszerzését. Vagy, hogy előre mérlegeljék, van-e elegendő alaptudásuk az új képzéshez.” Ezzel pedig az intézmények vétenek nagy hibát. Jobbágy szerint ugyanis a mesterképzés részben afféle ismétléssé válik. Ezt elmondásuk szerint a hallgatók is gyakran érzik: „Én a mostani tárgyakat már mind tanultam az ELTE-n” – mondja Mariann. „Az első félévben itt is sok mellékes, vagy alapozó tárgy van, amiken kicsit unalmas átvergődni.” - fűzi hozzá Zsófi, szintén Kommunikáció mesterszakos hallgató. Ezt az ismétlésre alapozott hozzáállást súlyosbítja még néhány intézmény azzal, hogy mereven, eleve sok kritériumot és előre teljesítendő kreditmennyiséget szab meg a felvételhez. Ezzel pedig talán éppen az egyik alapvető célt, az átjárhatóságot gátolja meg, és immobilissá teszi a rendszert, ugyanis arra predesztinálja a hallgatókat, hogy csak az alapképzésükhöz közeli területre mehetnek tovább. Ezt erősíti meg Jobbágy Ákos is: „Például az Egyesült Államokkal szemben, ahol a hallgató önállóan pótolhatja a hiányosságait, és tendenciaszerűen más szakokon folytatják a diákok tanulmányaikat, mi meggátoljuk ezt. Előírjuk, hogy a jelentkezőnek mivel kell rendelkezni, és így a kétciklusú képzés egyik előnyét ki is kapcsoljuk.” Majd hozzáteszi: „Bár ki kellene így nyílnia a szakoknak a más területekről érkezők felé, azonban ezt semmiképpen nem eredményezheti a követelményrendszerből való engedés” Tehát aki eldönti, hogy például agrárgépész alapdiplomáját egy mérnök informatikus mesterdiplomával egészíti ki, annak fel kell készülnie, hogy ott egy komolyabb természettudományos alaptudásra lesz szüksége, és ezt pótolnia kell.
Mit kell tanulnunk?
Mint látjuk tehát, a rendszer elméleti alapjai meglehetősen sajátosan épültek át a gyakorlatba. A diploma értékét nehezen mérik föl a hallgatók, csakúgy, mint a szakma. Még sok apró elemnek kell a helyére kerülnie. Sőt, hogy mégis mit ér az alap és mesterdiplománk, azt személyes képességeink is nagyban befolyásolják. Mind Jobbágy Ákos, mind Kreutzer Richárd felhívta a figyelmet rá, hogy a munkáltatóknál rengeteget számít, ki hogyan adja el magát, és ehhez bizony csak részben járul hozzá a szaktudás. „Tudja magát szóban és írásban is jól kifejezni a jelölt, nemcsak magyarul, de angol nyelven is” – jegyezte meg Jobbágy. „A cégek jó szakembereket keresnek, akik rendelkeznek olyan fontos soft skillekkel, mint a nyitottság a csapatmunkára vagy a jó kommunikációs készség” – fejtette ki Kreutzer. Ha tehát össze akarnám foglalni, mit láttam a bolognai rendszerből, akkor a sokféleség jelzőt használnám. Sokféle lehetőség, sokféle vélemény, és sokféle forgatókönyv. Még bizonyosan idő kell ahhoz, hogy teljesen beépüljön a szisztéma mind a köztudatba, mind az intézményi rendszerbe, és még sok vita vár ránk ez ügyben. De ott a rengeteg lehetőség, amit magában rejt, és ez inkább előny, mint hátrány.
|
