A megpályázott kutatóegyetemi címről Péceli Gábor rektort kérdeztük.

Az állami felsőoktatási intézmények közül csak a Kaposvári, a Széchenyi István és az Óbudai, valamint a művészeti és nemzetvédelmi egyetemek nem indultak a kutatóegyetemi címért. Mi lehet az oka, hogy ezek az intézmények nem pályáztak?
Valószínűleg úgy gondolták, hogy a pályázatban kiírt követelményeknek nem tudnak majd megfelelni.

Internetes portálokon olvasható, hogy várhatóan 6-8 intézmény kaphatja meg a kutatóegyetemi minősítést.
Erre vonatkozóan csak szakállamtitkári szintű nyilatkozatok hangzottak el, amelyben valóban, vissza-visszatérően ez a szám szerepelt. Ugyanakkor nyílt titok, hogy hét nagy egyetem gondolkodott azon, hogy a kutatóegyetemi kérdéskörben valamennyire összefogjon.

fotó: Szabó Lázár

Melyek ezek az intézmények?
A Debreceni Egyetem, a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem, az ELTE, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Semmelweis Egyetem és a Műegyetem az, amely úgy látta, hogy a kutatóegyetemi kérdésben előbbre kellene jutni. Az említett intézmények alapvetően saját magukra gondoltak a címpályázat kapcsán. Ettől függetlenül megtörténhet, hogy valamennyi beadott pályázat teljesíti a kritériumokat, és úgy határoz a döntéshozó, hogy mindenkinek odaítéli a címet.

A BME-n ezek szerint fel sem merült annak a lehetősége, hogy nem nyújtanak be pályázatot?
Egyáltalán nem. Kezdetektől fogva úgy gondoltuk, hogy nekünk nem szabad kimaradni. Az egyetem adottságai és helyzete alapján a pályázat benyújtása egy teljesen természetes lépés. Az országos színvonal és a nemzetközi beágyazottság eleve kötelez, továbbá a műszaki területen vannak olyan szakok, amelyeket csak mi indítunk.

A kutatóegyetemi pályázat tartalmilag két fő részből áll. Az egyik az elmúlt időszak tudományos teljesítményéről ad információt, a másik az intézmény vállalásait, programját tartalmazza. Melyek a főbb pontok, amelyeket a két részben a BME leírt? Mik tekinthetők a pályázat elbírálói szempontjából a Műegyetem ütőkártyáinak?
A pályázat jelentős hányadát kitevő első rész címszavai: „Kutatási kapacitás", „Doktori képzés és tehetséggondozás", „A teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatók, kutatók publikációs tevékenysége tudományágak szerint csoportosítva" valamint „ Alap- és alkalmazott kutatási, fejlesztési és innovációs (K+F+I) támogatások és bevételek". Ezek részletes kifejtésével jellemezni tudtuk a BME eddigi eredményeit. 
A pályázat második fele, az egyetem jövőbeli vállalásait leíró rész. Ennek keretében mutatjuk be a tudományos teljesítmény és alkotóképesség fejlesztési programját, elismert kutatási területeink fejlesztési programját, a tehetséggondozásra és a kutatói utánpótlásra vonatkozó elképzeléseinket, valamint a gazdaság szempontjából is értéket jelentő tevékenységeink fenntartásának és bővítésének programját.
A várhatóan jelentős karközi szakmai összefogást eredményező kiemelt kutatási-fejlesztési témáink: „Fenntartható energetika", „Járműtechnika, közlekedés és logisztika", „Biotechnológia, környezet-, egészségvédelem", „Nanofizika, nanotechnológia, anyagtudomány", valamint „Intelligens környezet és e-technológiák".

Ön szerint milyen esélyekkel indul a BME?
A pályázatban igyekeztünk mindenre körültekintően válaszolni, olyan módon összeállítani, hogy a publikációs adatok kívülről, nyilvános adatbázisokból ellenőrizhetők legyenek.

Kik írták a pályázatot?
Sokan közreműködtek. Stépán Gábor, a Gépészmérnöki Kar dékánja felelős a kutatóegyetemi projektért, ő másfél éve foglalkozik a témával. Kari képviselőkből és hozzáértő szakértőkből szervezett maga köré egy olyan bizottságot, amelyiknek a munkája erre koncentrálódott. Elemezték, hogy milyen adatokat kell betenni az anyagba, és ők szervezték meg, hogy a GMF munkatársainak közreműködésével rendelkezésre álljanak mindezek. A pályázat második részének kialakításában pedig szinte minden tanszék részt vett. Füzesi Adrien, a Pályázati Csoport vezetője volt a pályázat szerkesztője.

A kormány csak a kutatóegyetem cím elnyerésére írt ki pályázatot. Ehhez többletforrást áttételesen, de ugyancsak pályázati úton, uniós forrásból biztosít. Erre az összegre, amely 27 milliárd forint, és két évre szól, bármely államilag elismert felsőoktatási intézmény benyújthatja pályázatát, függetlenül attól, hogy indult-e a kutatóegyetem címért vagy sem.
Az a támogatás, amit az elkövetkezendő két évben a TÁMOP biztosítani tud, mindenképpen segít a kutatóegyetemi lét fejlesztésében. De hogy utána mi lesz, azt nem ismerjük. Az eddigi költségvetéseinkben ilyen jogcímen nem volt pénz.
A TÁMOP pályázaton elnyerhető összeg nagyságát és jelentőségét annak az ismeretében célszerű értékelni, hogy a válságkezelés olyan helyzetbe hozta a felsőoktatást, hogy az előző évhez képest mintegy 30 milliárddal kevesebb az a költségvetési pénz, amit a magyar felsőoktatás kap. Tehát, akik ezen a TÁMOP pályázaton nyernek, azok javítani tudnak az egyébként romló feltételrendszerükön. Azonban ez az összeg csak meghatározott célokra fordítható, ezért a hiányzó költségvetési keretek kiváltására nem alkalmas. Mindezekből adódóan gazdálkodásunk megtervezése és megszervezése az elkövetkező két évben nehéz feladat lesz.

A 27 milliárd hogyan oszlik meg a nyertes intézmények között?
A Közép-Magyarországi Régióban minden bizonnyal pályáznak a fővárosi nagy egyetemek, plusz még akik úgy gondolják, hogy vannak esélyeik. A kiírás szerint várhatóan négy pályázót hirdetnek ki nyertesként, és összesen 12 milliárd forintot oszthatnak szét, miközben 1.5 és 3.5 milliárd közötti támogatásra lehetett pályázni.

Mikorra várhatóak az eredmények?
Eredetileg 2010. február 10-e volt a címpályázat kihirdetésének ideje, de ezt megváltoztatták, és mindkét pályázat eredményeit március 10-én, a Bologna Konferencián fogják bejelenteni.

Mik a kutatóegyetemi cím elnyerésének előnyei és hátrányai?
Elismeri a tevékenységet, amely az adott egyetemen folyik. Ez egy abszolút pozitív dolog. Nehézség, hogy a kísérő pályázat, a 27 milliárd összetámogatású TÁMOP, amely a kutatóegyetemek vállalásainak pénzügyi fedezetéül szolgál, egy nagyon nehéz műfajú, nagy munkával összeállítható pályázat. Ennek kapcsán sokunknak az az érzése támadt, hogy nagy erőfeszítések árán megfelelünk a kutatóegyetemi cím elnyeréséhez szükséges kritériumoknak, de ahhoz, hogy ez anyagi támogatás formájában is megjelenjen, még külön megdolgoztatnak minket. Ezért ezek a pályázatok egyfajta büntetőgyakorlatok a számunkra. Borzasztó mennyiségű adatot és EU-s szabványszöveget kell adaptálni. Szomorú, hogy csak ennyi adminisztrációs többletteher mellett lehet ezekhez a pénzekhez hozzájutni.