|
Lágy, puha ruhában, a zord, rideg télben tolod keményen… Századokkal előttünk gladiátorok utolsó erejüket megfeszítve küzdöttek az életükért. Az acél a húsba csap, csak egy suhintás, és hős lettél vagy halott. Ma már ilyen nincs. Vagy mégis? Nevezhetnénk ezt napjainkban a toll és a papír csatájának!? Egy mínusz előjel vagy egy lefelejtett mértékegység az életedet kívánhatja… Ha a világ legszebb egyenletrendszerét nem tudod kívülről, akkor még csak fakardod sincs. Az arénát még messziről sem érdemes megközelítened, a biztos bukás garantált! A felkészülés folyhat csapatban vagy egyénileg, de ahhoz, hogy sakk-mattot adjunk egyszer, ahhoz elengedhetetlen a társak tapasztalata. Tanulhatunk egymástól számtalan taktikai lépést és megannyi cselt, ami kell is, hiszen a küzdőtéren nélkülük tehetetlenek vagyunk. Ha nincs fegyverzetünk, akkor szabad prédává váltunk, és bárki egy csalafintán megválasztott vektorpotenciállal a földre küldhet! Ha továbbjutunk az előselejtezőn, akkor a nyelv és a fül veszi át a szerepet. Akik itt is képesek helytállni, azokra méltón vár a babérkoszorú és egy felejthetetlen ünnep! De sokan elesnek, nem is egyszer, mégsem adhatják fel. Nem szabad megállnunk, erőt kell meríteni, rendezni megtépázott sorainkat, és tovább kell folytatni a tusakodást. Számunkra ez a legkomolyabb kihívás, megpróbáltatik itt minden képességünk, van-e elég akaraterőnk, elég kitartásunk. Szembenézésre sarkall, mit nem csinálok jól, és min kell javítanom, hol hibáztam és az is kiderül olykor, hogy miben vagyok erős! Egy a lényeg, menetelni kell előre és olyan szilárd jellemet fejleszteni, ami a legádázabb körülmények között is képes diadalt aratni!
|
