|
Nagyon érdekes módon oldotta meg a társulat, hogy választ adjon az örök kérdésre. Külön-külön hallgathatjuk a szereplőket egy fejhallgató segítségével, amelyen válthatunk a monológok között. De vigyázat! A színházban, ahogy a hétköznapi életben is: ha mindent meg akarsz kapni, mindenről lemaradsz. A darab struktúrája modellezi azt a választási kényszert, amely egész életünket átszövi: a kezdet és a vég között kavargó káosznak csak a néző intenzív figyelme, valamely kiválasztott részletben való elmélyülése adhat értelmet.
„Csak nem képzeled, hogy rögtön az első mondatban elárulom!
Akkor hol marad az erőfeszítés?
Hát nem az az értelme az egésznek?
Elmélyülni valamiben, feltenni rá az életed, csinálni százszor és ezerszer, egy olyan célért, ami időközben jelentőségét vesztette?
Aki kérdez: Szundi
Aki válaszol: Sziszifosz.
Aztán cserélnek."
|
