Talán még a madárinfluenza sem okozott akkora pánikot, mint a tavaly áprilisban felbukkanó H1N1. Járványügyi szakértők, politikusok és magukat hozzáértőknek vallók sok esetben homlokegyenest eltérő véleményeket képviseltek. A legújabb híradások arról számolnak be, hogy az év elején megérkezik az influenza második hulláma. A H1N1 veszélyeiről, és az ezzel kapcsolatos kétségeinkről kérdeztük Dr. Vass Ádámot, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Járványügyi Főosztályának nyugalmazott főorvosát.

Miért keltett azonnal pánikot világszerte a H1N1?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2009 áprilisában jelentette be, hogy egy teljesen új vírus felelős mind az USA-ban, mind pedig a Mexikóban kialakult influenzajárványokért. Ennek során Mexikóvárosban a betegek között 850 súlyos tüdőgyulladásos esetet észleltek melyből 60 halállal végződött. Június 11-én hivatalosan is deklarálták, hogy világjárványról kell beszéljünk. Nemzetközi szakértők attól tartottak, hogy ez az új vírus, amely emberi és állati (sertés-és madárinfluenza) géneket is tartalmaz, esetleg könnyen mutálódik, és súlyosan veszélyeztetheti a világot. Szerencsére az eddigi virológiai vizsgálatok szerint még nem változtatta meg a szerkezetét. Sajnos, erre  még sor kerülhet...

Úgy tűnik, ma már az a legfontosabb kérdés, hogy indokolt volt-e világméretűvé minősíteni a H1N1-et. Ezzel kapcsolatban talán a legerősebb támadás Wolfgang Wodarg német szociáldemokrata képviselő részéről érte a WHO-t, aki azt állította, hogy az Egészségügyi Világszervezet a gyógyszergyártó cégekkel összefogva feleslegesen keltett pánikhangulatot és gyártatott le sokmillió vakcinát, valamint tette ki az embereket az oltóanyag mellékhatásainak.

Mindenekelőtt leszögezem: nemzetközi járványügyi adatok bizonyítják, hogy világméretű járvány alakult ki. Szakértőként csaknem négy évig dolgoztam a WHO európai irodájának  védőoltásokkal kapcsolatos tanácsadó bizottságában, és egyszer sem tapasztaltam, hogy a szervezet döntései ne szakmai tényeken alapuljanak, hanem a gyógyszer lobbi hatására. A WHO influenza szakértője, Fukuda Keidzsi visszautasította Wolfgang Wodarg vádját azzal a kijelentéssel, hogy a világjárvány kialakulását megalapozott tények támasztják alá, hiszen mindössze pár hónap alatt 120 országban mutatták ki a vírust. Margaret Chan, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója kifejtette: „Az oltóanyag biztonságos és hatékony. Közegészségügyi válsághelyzet esetén jobb az óvatosság irányában tévedni. Mindannyian jobban szeretnénk mérsékelt járványt látni nagy oltóanyag-készletekkel, mint súlyos járványt alkalmatlan vakcinával."
Minden eddigi világjárvány esetében megfigyelhető volt, hogy több hullámban csapott le, amelyek között néhány hónapos, vagy akár fél éves csendesebb időszakok is voltak.  Ez valószínűleg most sem lesz másként, csak az a kérdés, mikor tér vissza. Erre a veszélyre január végén Barack Obama amerikai elnök is felhívta a világ figyelmét, és kiállt a védőoltások szükségessége mellett.

A járvány bejelentésekor még Liam Donaldson, Nagy-Britannia országos tiszti főorvosa is legkevesebb 60 000 halálos áldozattal számolt, míg mára ezt a számot maximum 1000-re redukálta. Azért ez elég nagy eltérés, nem gondolja?
Ez a kérdés nem ilyen egyszerű, hiszen csak a korábbi tapasztalatok alapján lehetett következtetni a vírus agresszivitására és a megbetegedések várható számára. Tudni kell, hogy ha az 1918-as spanyolnáthához hasonló világjárvány alakult volna ki, akkor jogos lett volna a következtetés, hogy Nagy-Britanniában 60 000 halálos áldozatra lehet számítani. Óriási szerencse, hogy nem így történt, de ebben nagy szerepet játszott az ott zajló hatékony védekezés is. Viszont ha azt nézzük, hogy csak nálunk 4000 betegből 300 lélegeztetőgépre került, akkor máris láthatjuk, hogy veszélyesebb ez a vírus, mint ahogy ma kezeljük.

Kezdettől fogva tapasztalható egyfajta megosztottság az orvostársadalomban. Miért alakult ez ki a pandémia (világjárvány) megítélésében és a védőoltások szükségességében?
Véleményem szerint hiba volt, hogy az orvostársadalom és az egészségügyi dolgozók nem kaptak elsőként  - és ezt nem győzöm hangsúlyozni- már a nyár folyamán részletes szakmai tájékoztatást a kialakuló helyzetről, és indoklást a védőoltások szükségességéről, biztonságosságáról és hatékonyságáról. Fontos lett volna, hogy az információkat ne megbízhatatlan forrásból, a médián keresztül kapja a lakosság, hanem olyan szakértők ismertessék, akik a járványtan és a vakcinológia (oltástan) közismert szaktekintélyei, és akik a felmerülő kérdésekre egyértelmű, világos és egyeztetett válaszokat adnak.

Valóban, talán az is gerjesztette a pánikhangulatot nálunk, hogy a lakosság nem tudta kihez forduljon, nem volt szakmai összefogás sem.
A Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium is csak viszonylag későn, decemberben adott ki nyilatkozatot, miszerint a kismamáknak szakmailag erősen javasolt - mondhatnánk elvárt -, hogy beoltassák magukat. Korábban az első reakció az illetékesek részéről az volt, hogy a terheseknek kell eldönteniük ezt a kérdést, kétség esetén pedig kérjék ki a háziorvosuk véleményét. Utóbbiak szintén nem tudtak egyértelműen állást foglalni az oltás tekintetében.
Mindemellett felelősnek tartom a médiát is, hiszen a sajtókonferenciák és nyilatkozatok ellenére nem a valóságot, hanem a számukra érdekesebb pánikkeltő rémhíreket közölték. Ilyen volt az is, amikor a lapok szétkürtölték, hogy Németországban a politikusok más vakcinát kapnak, mint az egyszerű állampolgárok, vagy hogy a védőoltásokkal csipet ültetnek az emberek bőrébe. Véleményem szerint a különböző televíziós adásokban feltűnő, tiszti főorvosi emblémával ellátott védőoltások mellett szóló kampányhirdetést is előbb kellett volna bemutatni, valamint vitaműsorokban is szükséges lett volna foglalkozni a témával, hogy a lakosság megkapja mindazt a tájékoztatást, amire szüksége van.