|
Délutánra nagy tömeg gyűlt össze a rendelőben. Néhány öreg néni egymás melletti székekre tömörült és hangosan tárgyalta az egészségügy helyzetét, páran a betegfelvételi pult mellett álldogáltak. Mindenki egyre türelmetlenebb volt, lassan már két órája vártak arra, hogy megérkezzen a háziorvos.
Aztán egyszer csak kinyílt a betegfelvételi kisablak, mogorva, dauerolt hajú asszisztensnő nézett ki, szemüvege mögül felmérte a helyzetet, majd közömbös arccal megjegyezte:
- Jöhetnek.
Hirtelen nagy harc indult a sorszámért. Kígyózó sor alakult ki, páran szerettek volna előrébb furakodni, de a többiek résen voltak – egyesek még a táskájukat is használták, csakhogy megfékezzék a tülekedőket. Az asszisztens fejcsóválva figyelte a háborgó sort, az óráját nézte, igen, a doktor valóban túl sokat késik ma. Úgy látszik, most is tovább kellene bennmaradni, hogy ennyi embert el tudjanak látni. Nem fognak, se ő, se a doktor, nekik is megvan a maguk munkaideje, ezt igazán megértheti mindenki. Éles zajt hallott, a kisablakra nézett, mintha valaki megkarcolta volna. Dühösen hajolt ki, hogy lássa, ki volt a tettes? A pult mellett már csak egy hajlott hátú néni állt, nagy esernyővel a kezében, biztosan nem vette észre, mit csinált.
- Tessék kicsit arrébb menni! – szólt rá az asszisztens, de a néni a füléhez rakta a kezét, nem érti, nem hall már túl jól.
Ekkor begördült az orvos kocsija, szemüveges, zilált tekintetű férfi szállt ki, óriási léptekkel indult el a rendelő felé. Végigsietett a rosszalló pillantások között, láthatóan alig várta, hogy elérje a folyosó végét. Határozott mozdulattal benyitott az ajtaján.
Sürgős esethez hívtak, azért késtem. – mondta az asszisztensnőnek, aki helyeslően bólogatott, de azért még egyszer rápillantott az órájára. Az orvos észrevette, de nem szólt semmit, csak felvette a köpenyét és megköszörülte a torkát.
- Jöhetnek. – mondta, és próbálta magát hozzászoktatni a gondolathoz, hogy nemsokára elégedetlen emberek sokaságával kell foglalkoznia, és közben már fáradt, nagyon fáradt. Van ennek egyáltalán valami értelme? Az ember állandóan rohangál, próbál segíteni, aztán csak néznek itt rá, csóválják a fejüket, hogy elkésett. Neki is megvan a maga dolga, miért nem lehet ezt megérteni.
A folyosón egyre nagyobb lett a hangzavar, egy férfi azt állította, valaki kivette a zsebéből a sorszámát, mire páran felháborodva szidni kezdték a gyanúsítgatót. Az asszisztensnő kiszaladt:
- Ne türelmetlenkedjenek már! Mindenki sorra kerül. – mondta, ám ahogy végignézett a tömegen, rájött, hogy ebben már maga sem bízik. Hirtelen megakadt a tekintete a nagyothalló nénin. Az öregasszony még mindig a pultnál álldogált, tehetetlenül toporgott és motyogott magában, hogy ő lemaradt és neki már nem jutott sorszám. Az asszisztensnő karon ragadta, és bevitte a rendelőbe. A tömeg morajlása abbamaradt, néhányan szégyenkezve sütötték le a szemüket.
Az orvos kérdőn nézett rájuk, ő az egyes sorszámút várta, de megenyhült, mikor látta, az öregasszony milyen hálásan pislog a kendője alól.
- Soron kívül. – mondta határozottan az asszisztens.
A doktor álmában elmosolyodott és elégedetten a másik oldalára fordult. |
