Csak egy percre hagytam ott. Pedig tényleg úgy emlékszem, hogy lelakatoltam. Miért nem figyeltem jobban? – ehhez hasonló önmarcangoló belső monológ játszódhatott le azokban a hallgatókban, akik hazafelé sétálva próbálták megemészteni, hogy szeretett kerékpárjukkal többé már nem tekerhetnek reggelente az egyetemre.

Az utóbbi időben azonban nem csupán kétkerekűek tűntek el, hanem laptopok, telefonok, tárcák és egyéb személyes értéktárgyak vándoroltak a gátlástalan tolvajok zsebébe. Tóth Istvánnal, a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság (GMF) Üzemeltetési Osztályának biztonságszervezőjével és rendészeti előadójával beszélgettünk az esetek hátteréről, illetve azok jövőbeli megelőzéséről.

Ősszel és tavasszal jelentősen megugrik a lopások száma. Ezt többéves tapasztalataim alapján állíthatom – jelentette ki a biztonságszervező. Előbbi esetben elsősorban az újonnan érkező diákok válnak ideális célpontjává az elkövetőknek, hiszen egy kis, zárt közösségből érkezve még nincsenek felkészülve a rájuk leselkedő veszélyekre. Tavasszal pedig a jó időnek köszönhetően, sajnálatos módon, a bűnözés is virágzásnak indul: egyre több bicikli marad őrizetlenül a tanítási idő alatt, emellett a kültéri padokat és füves területeket is ellepik a barnulni vágyó fiatalok, ami a besurranó tolvajok számára egyet jelent azzal, hogy a tantermekre senki sem figyel.
Az egyetemi bűncselekményeket tulajdonképpen három nagy csoportra oszthatjuk – folytatta Tóth. Az első kategória a lopás, illetve ide tartozik a besurranás is, amikor nem közterültről, hanem valamelyik épületből tulajdonítanak el értékeket. Ezt csakis azzal lehetne megelőzni, ha minden esetben bezárnák a termeket, és így személyes tárgyainkat sosem vesztenénk szem elől. A második eset a betörés, mely jellemzően az esti órákban szokott bekövetkezni. Ekkor azt használják ki az elkövetők, hogy már jóval kevesebben tartózkodnak az egyetemen, tehát sokkal csekélyebb a lebukás esélye. Végül pedig a biciklilopások egy külön kérdéskört képeznek, hiszen talán itt a legnagyobb a hallgatók felelőssége. A nyitott tárolók ugyanis zsúfolásig teltek, ezzel szemben a zárt ketrecek kihasználtsága viszont nagyon alacsony, noha ezekből eddig egyetlen kerékpár sem tűnt el.
Ezt az ellentmondásos jelenséget a rendészeti előadó az információáramlás hiányával magyarázza. Véleménye szerint a leghatékonyabb megoldást az jelentené, ha ősszel a mentorok hívnák fel a frissen felvett hallgatók figyelmét értékeik megóvására. További szükséges intézkedés lenne a biztonsági szolgálat bővítése, a térfigyelő kamerák, illetve a behatolást jelző rendszerek számának növelése, ám ezek egyelőre anyagi korlátokba ütköztek. Van azonban egy olyan megelőzési technika, amely korántsem pénz kérdése. Ez pedig nem más, mint az egységes összefogás, mellyel most Tóth István a szolgálat működése során eddig nem tapasztalt mértékben találkozott. Egy többször visszajáró besurranó tolvajt sikerült elkapniuk a diákok és az Egyetemi Hallgatói Képviselet hathatós segítségével. A levelezőlistákon addig áramlottak ugyanis az üzenetek, amíg végül bezárult a kör, és azonosították a személyt. Ennek a pozitív hatása nem csupán abban nyilvánul meg, hogy egy bűnözővel kevesebb járja az egyetemet, hanem mivel feltehetően egy szervezett bandának volt a tagja, ezért a jövőben már nem lesz annyira könnyű préda számukra a Műegyetem, mert itt a diákok, a tanárok és a hallgatói képviseletek egy olyan erős láncot alkotnak, mely elejét veszi a bűnözésnek.

A jelenlegi komoly problémákat csakis egy ilyen tudatos szemléletváltás tudja megoldani. A számok azonban egyelőre önmagukért beszélnek. Csak április hónapban húsz bejelentett esetről tudunk, ami azt jelenti, hogy átlagosan minden napra… – ekkor kopogtak az ajtón, és a biztonságszervező fülébe súgtak valamit. Kint várakozik egy fiatalember, akinek ellopták a kerékpárját  – ezzel már ő a huszonegyedik ebben a hónapban. Tegyünk arról, hogy ő legyen az utolsó! Ne csak akkor legyen fontos ügy értékeink védelme, ha már személyesen is érintettek vagyunk! Előzzük meg a bajt, és fogjunk össze a bűnözés ellen!