Kajtár Mátét manapság nem sokat láthattátok az egyetem folyosóin, ugyanis áprilisban Houstonba utazott, hogy részt vegyen az I-SWEEEP nemzetközi tudományos versenyen. Másodéves gépész hallgatótársunk aranyéremmel tért haza, melyet „Veszélyes folyadékok biztonságos tárolása a föld alatt” témájú munkájával érdemelt ki.

fotó: Tóth Máté

Hogyan zajlott maga a verseny?
A verseny tulajdonképpen egy kiállítás volt. Kimentünk 14-én, akkor már fel lehetett állítani a standokat. Egy hatalmas csarnokban több mint 1000 stand állt. 16-án volt egy nyílt nap mindenki számára, ahol bemutathattuk az ötleteket az érdeklődőknek. Ez jó rákészülés volt a 17-ei zsűrizésre. Volt olyan zsűritag, aki konkrét kérdésekkel érkezett a standhoz, volt, aki azt kérte, hogy 15 percben mutassam be a szerkezetet. A visszajelzéseikből már le lehetett szűrni, hogy jól sikerült az előadás.
Magyarországról egyetlen csapat ment ki, amiben egyedül én voltam versenyző.

Milyen előválogatáson kellett részt venned?
Még tavaly volt a Magyar Innovációs Szövetség ifjúsági versenye, amit megnyertem. Ezáltal mehettem ki Párizsba az EU-s döntőre, ahol különdíjat kaptam. Nem volt ez kifejezetten válogatás; nem volt leírva papíron, hogy nyernem kell ahhoz, hogy az Innovációs Szövetség továbbküldjön a houstoni versenyre. De nyilván volt szerepe.

Mikor jött az ötlet, hogy a veszélyes anyagok témájával foglalkozz?
Az alapötlet már gimiben megvolt, kidolgozni az érettségi utáni nyáron és az egyetem első évében tudtam. Apukám mesélt egy történetet még 15 éves koromban. Tököl mellett van egy ivóvízbázis, amely mellett a szovjetek üzemanyagot tároltak. A tartályokból nagy mennyiségű szennyezés jutott a magasan álló talajvízbe. Óriási tragédia lett volna, ha a szennyezés bekerül az ivóvízbe is. Szerencsére ez nem történt meg, de emiatt jöttem rá, hogy ezzel a témával komolyabban kell foglalkozni.

Hogyan működik a találmányod?
Egy hagyományos tartály óriási hátránya, hogy ha kilyukad a fala, akkor az anyag beszivárog a talajba. Ezért alkalmaznak duplafalú tartályokat. A két fal közötti rész így monitorozható vákuumos szivárgásfigyeléssel vagy úszókapcsolóval.
Mindkettőnek vannak hátrányai. Az úszókapcsoló nem jelez minden esetben. Például ha a külső fal lyukad ki, de nem szivárog be a talajvíz a két fal közti térbe, akkor nincs, ami megemelje az úszót.
A vákuumos mérés iszonyatosan drága. Ugyanis ha a belső fal lyukad ki, akkor a vákuumszivattyú beszívja a benzint, vagy amit tárolnak; könnyen felrobbanhat. Emiatt speciális szivattyú szükséges, ami növeli a költségeket.
Azt találtam ki, hogy ne két fal legyen, hanem három. Bár van már ilyen szabadalom Amerikában, de az nem igazán működik. Én olyan háromfalú műanyag tartályt alkalmazok, ahol a belső két fal között működik az úszókapcsolós verzió, és erre épül rá sakktáblaszerűen alakított szegmensekből a harmadik fal. Ezek el vannak zárva egymástól és kompresszorral túlnyomás alá vannak helyezve. Ha valamelyik kilyukad, a nyomás lecsökken, tudjuk, hogy baj van. Mivel minden szegmenshez külön cső vezet, egyesével kinyitogatva ezek csapjait meghatározható a hiba helye is. Ez a találmány legfontosabb előnye.

Miért jó, ha tudod, hol a sérülés a tartályon?
Nagyon sok pénz és idő megspórolható vele. Ha nem tudod, hol a lyuk, akkor úgy javítasz, hogy kiásod a tartályt, a föld alól kiemeled, letakarítod, és valamilyen műszerrel megkeresed a hibát. Egy 50m3-es tartálynál ez minimum 5 napos üzemszünetet jelent a benzinkútnak. Az én tartályomat nem kell körbeásni, elég csak bemászni, belülről visszabontani a falát egy kis részen - mivel tudod, hogy hol kell hozzányúlni. Kijavítod a hibát, visszaépíted a falat, és kijössz. Számokra lefordítva: a javítási költség 92%-a megspórolható vele, ami egyébként 30-50 ezer euró is lehet, ha mindent beleszámolunk.

Kerestek meg gyártók konkrét ajánlattal?
Vannak érdeklődők. Az egyik legfontosabb dolog az lenne, hogy ahogy elvégzem az egyetemet, valahogy be tudjam vezetni az ötletemet valódi termékként a piacra.

Ezek szerint teljesen készen vagy a kifejlesztéssel?
Szerintem sosem mondom majd azt, hogy teljesen készen van. Gondolkozom, hogy hol lehetne még javítani rajta, illetve hogy a tartályiparon kívül hol lehetne alkalmazni ezt a szegmenses módszert, például az autóiparban vagy a hajóiparban...

Sokat voltál távol az egyetemről? Nem érinti ez hátrányosan a tanulmányaidat?
Voltam a találmánnyal Antwerpenben kiállításon, meg ugye Párizsban, és most Houstonban. Ezek mind kb. 1-1 hét kimaradást jelentettek, de az ezeket megelőző időben is készülni kellett: animációkat, modelleket készítettem egy barátommal. Úgy érzem, ez a félévem ráment a dologra, de igyekszem behozni a lemaradást.