„Fontos nyelv az angol, rájöttem magamtól, s kerestem egy jó tanárt” – énekli Komár László örökbecsű régi slágerében, és noha magától ugyan ma sem jön rá mindenki az idegennyelvtudás fontosságára, ám az álláshirdetések és a diplomaszerzés követelményeit megismerve belátja. Nem mindegy azonban, milyen módszert, milyen tanárt, és milyen nyelviskolát választunk ahhoz, hogy elérjük célunkat. Jó tanácsok következnek, tanároktól és diákoktól.

Először is, döntsük el, honnan hová szeretnénk eljutni – magyarázza Viktória, aki korábban Budapesten, most Párizsban oktat magántanárként angolt és franciát. „Nem hiszek a tökéletesen önálló tanulásban, hiszen a nyelvet sem egyedül beszéli az ember. Szükség van visszacsatolásra és a beszédkészség fejlesztésére. Mérlegelni kell, mennyi pénzünk, időnk van, és figyelembe kell venni, hogy a magánóra ugyan drágább, ám megfelelő személyközi együttműködés esetén jóval gyorsabb lehet a fejlődés, mint csoportos tanfolyam esetén.”
Ha nyelviskolát választunk, több okból is érdemes óvatosnak lenni. „Ha nyelvvizsgaközpontként is működik az iskola, az már egy jó jel. Szerintem közepes méretűekhez érdemes menni, akiknek nincsenek pitiáner anyagi gondjaik.” – magyarázza Viktória. Úgy látja ugyanis, hogy a kisebb cégeknél spórolás céljából nem egyszer tapasztalatlan egyetemistákat alkalmaznak. Egy név nélküli nyilatkozóm arról számolt be, hogy órára érkezve tudta csak meg, hogy az iskolát nemfizetés miatt kitették az e célra bérelt ingatlanból. A hasonló likviditási problémák információink szerint nem egyszer az alkalmazott tanárok megélhetését is bizonytalanná teszik. A nagy nyelviskolák esetén pedig a csoport méretére kell különösen figyelni: húsz, nem feltétlen azonos képességű embert összeeresztve lassan lehet csak haladni. Mindemellett nincs általános recept, és döntően sok múlik az emberi tényezőkön.
„Gazdasági angol nyelvvizsgához kerestem tanfolyamot. – említi Tamás, egyetemünk közgazdász hallgatója – Rábeszéltem pár barátomat is, hogy meglegyen a csoport. Végül másik három embert is hozzánk csaptak, akik nem is erre a vizsgára készültek, sőt miattuk az időpontot is utólag módosították, számunkra nem túl előnyösen. A tanár volt a másik csalódás – őt meg is próbáltuk leváltani, sikertelenül. Szétszórt, szörnyű angolsággal beszélt, fogalma sem volt semmiről. A tanfolyam utolsó hetében – hosszú könyörgés után – kaptunk először nyelvvizsga feladatlapot.” „Úgy látom, itthon a tanárok felkészültsége kívánnivalót hagy maga után” – erősíti meg Viktória, akinek tudását középiskolai tanulmányai mellett külföldi féléve alapozta meg – „négy éven át úgy tanítottam, hogy angol szakot még csak nem is láttam, igaz, sehol nem kérték tőlem számon. Ám a diákok sok, diplomás angol tanárnál jobbnak tartanak. Értékelik, hogy kézben tartom a dolgokat, felkészülten érkezem az órákra, nem improvizálok.”
Mindenképpen érdemes előzőleg internetes fórumokon utánanézni a nyelviskolának, külön rákeresve az átverés szóra, sok kellemetlenségtől kímélve meg magunkat a tanfolyam során. Ha mégis ilyesmi ér minket, fordulhatunk a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz. Reklamálni mindenképpen érdemes, számos iskolánál visszafizetési garanciával is élhetünk, ha alaposan megindokoljuk panaszunkat: a cégek egy része mára belátta, a pénzvisszafizetés még mindig jobb, mint hogy elégedetlen tanulók rossz hírüket keltsék. Minőségi garanciát jelenthet, ha az iskola rendelkezik az 1992 óta működő független szakmai tömörülés, a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete szerinti piros Q betűs minősítéssel, valamint, ha akkreditált nyelviskolaként működik és esetleg anyanyelvi tanárokat alkalmaz.
Ha sikeresen választunk, máris egy lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, hogy jobban boldoguljunk a munka világának bábeli zűrzavarában, vagy egy külföldi utazás során.