|
Felhők
jönnek, mennek,
tornyosulnak, elvonulnak.
Napra vágyom, mint
még soha.
Égessen, forrón, mint az Alföldön a nyár.
Vagy úgy, ahogy a Toldiban:
messziről lobogva tenger pusztaságon.
Szegezze arcomnak Petőfim kedves kérdését:
szeretsz rózsaszálam?
S had kiáltsam bele a világba:
én ugyan szeretlek,
apád, anyád nálam
jobban nem szerethet.
E pár sort hajszolom ezen túl,
míg el nem ér egy új állapot?
Sírni és nevetni együtt,
mint a mesebeli királyok.
S ha valakinek érzésem a sóval magyarázom.
értse ő meg,
s ő is megkívánjon.
Ízlelni akarom a létem, mint Ady,
s engedni nekik létrejönni,
csak ezt akarom én.
Csak, hogy érjen el a fény. |
