|
Az elmúlt években mind nagyobb áradások sújtják hazánkat, sorra dőlnek meg a rekordok, folyóink egyre magasabb szinteken tetőznek. Elegendő vajon, ha megemeljük a gátak magasságát? Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy ha a jelenlegi legmagasabb árvízszintre méretezett töltéseket építünk, akkor - amennyiben ez a tendencia folytatódik - egy-két-tíz év múlva elég lesz-e még ez a szint, nyújt-e megfelelő védelmet a drága pénzen felépített töltés? Természetesen a gátakat nem lehet a végtelenségig magasítani. Az árvízvédelem nemcsak töltésépítésből áll, annál sokkal összetettebb. A kedvezőtlen mértékben elvadult hullámtéri részeken az árvíz levonulását könnyítő levezető folyosók építése, a tározók létesítése és a szűk fővédvonalak tágítása, mind fontos eszközei a védelemnek - tudtuk meg Szekeres Szilviától, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatósága, árvízvédelemmel foglalkozó osztályának vezetőjétől.
A kérdést azért sem lehet pusztán töltésépítésre leegyszerűsíteni, mert az árvizek kiváltó okai fő folyóinkon és kisebb vízfolyásainkon eltérőek.
A Tisza és a Duna esetében földrajzi adottságainkból adódnak a problémák. Hazánk egy medencében fekszik, ebből következően folyóink kis esésűek, az árhullám levonulása ezért lassú, így vízfolyásainknak lehetőségük van felduzzadni. A Tisza esetében a dél-nyugatról beérkező légtömegek beleütköznek a Kárpátokba, felemelkednek, és csapadék formájában hullanak vissza. A Dunánál az Alpok fejt ki hasonló hatást. Ráadásul a Kárpátokban jelentős erdőirtások is voltak, így a vízvisszatartási képességük jelentősen csökkent. Az erdővel borítottságon kívül a lefolyási viszonyokat számos tényező befolyásolja. A domborzati helyzettől kezdve a csapadék mennyiségén át, az adott terület tájolásáig - mondta Józsa János, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője.
Kis vízfolyásaink megáradásának okai - mint például a Bódva és részben a Sajó áprilisi áradása - másban keresendők. Ezeket a koncentráltan, kis területre, gyorsan lehulló nagy mennyiségű csapadék okozza. A megoldást erre a problémára például az Ausztriában már bevált, a települések feletti részen létesített úgynevezett zöld tározók jelenthetik. Ezek viszonylag magas töltéssel, alattuk áteresszel kialakított automatikus működésű tározók, ahol árvíz esetén a töltés tetején át tud bukni a víz. Azért kapták a zöld tározó nevet, mert természetes növényzet, többnyire fű borítja őket, így illeszkednek a tájba - magyarázta.
A Tisza esetében javíthat a helyzeten a vízgyűjtő felső részén a Kárpátok visszaerdősítése, illetve megoldást jelenthet tározók építése a folyó felső szakaszán. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében a tervek szerint több mint tíz ilyen jön létre, amelyek együttesen tudják biztosítani majd a 60-100 cm-es vízszintcsökkentést árvíz esetén. Egyelőre ezekből kettő készült el, de üzemszerű kipróbálásra még egyik sem került - fejtette ki a szakember.
Magyarország fekvéséből adódóan felszíni vizeink 95-97%-a külföldi eredetű, így kiszolgáltatottak vagyunk a körülöttünk lévő úgynevezett felvízi országoknak, elsősorban Ausztriának, Szlovákiának, Ukrajnának és Romániának, ahonnan nagy folyóink hozzánk érkeznek. De a kis lejtési viszonyok miatt szintén függünk Szerbiától és Horvátországtól is, mivel jelentős visszaduzzasztás esetén innen is érhet minket vízszintemelkedés vagy apadáskésleltető hatás. Mindezek ismeretében belátható, hogy elengedhetetlenek a határon átnyúló vízügyi egyezmények és együttműködések. Ezek az esetek nagy részében jól működnek, és Józsa bízik benne, hogy a szomszédosságból szinte természetesen eredő, meglévő kisebb súrlódásokra is megoldást jelent majd az összes érintett fél EU-taggá válása, és ezáltal az eddigieknél jóval egységesebb vízpolitika kialakulása.
1975 és 1998 között volt egy hosszú időszak, amikor a fő folyóinkon nem voltak árvizek. A 98-as nagy tiszai árhullám talán ezért is rázta meg annyira az országot. A Tiszán ugyan rendszeresen folytak a meder-karbantartási munkálatok, de nem voltak konkrét tapasztalások arra vonatkozóan, milyen állapotok uralkodnak a folyó fő töltései között, milyen gazdálkodás folyik ott, milyen növényzet borítja, az mennyire csökkentette a meder árvízlevezető képességét. Az 1998-as tiszai árvíz megmutatta, hogy a meder árvízlevonulással szembeni hidraulikai ellenállása összességében megnőtt. A 2001-es, Tarpa és Tivadar közötti töltés átszakadása pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a fővédvonalakkal ármentesítettnek tervezett öblözetekben milyen katasztrófa közeli állapot előidézésére is képes a természet. Mindez még fokozódhat a napjainkban sokat emlegetett éghajlatváltozással, mert abból elég pusztán a szélsőségek növekedésének megvalósulnia az árvizek még rendkívülibbé válásához. - mondta Józsa János.
Egy árvíz sosem örömteli esemény, de a dunai árvizeknek köszönhetően - hiszen az a Parlament ablakából is látszik! - végre a sok minden mással elfoglalt politikusok is felfigyeltek a problémára. A vízügyet a nyolcvanas évek végétől, Bős-Nagymarosnak köszönhetően (nem szerencsés módon) sokszor amolyan mostohagyerekként kezelték. A korábban önálló Vízügyi Minisztériumot összevonták a Környezetvédelmi Minisztériummal, ami önmagában előremutató döntés volt, majd aztán több lépésben lényegesen lecsökkentették a szakember gárdát is. Sokáig nagyobb volumenű fejlesztések sem folytak, ám szerencsére a helyzet változott.
A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Környezet és Energia Operatív Program keretében több száz milliárd forintos forrást biztosítottak az árvízi fejlesztésekhez.
A 2000-es évek elején megváltozott az árvédekezési szemlélet és gyakorlat. Ekkor vetődött fel, részben a mezőgazdasági termelés visszaesésének következtében, hogy a régi árterekből áldozzunk be területeket ideiglenes árvízi tározásra. Nagy lendülettel megindult a kutató-tervező munka, amelyben a BME két tanszéke, a Vízépítési és Vízgazdálkodási, valamint a Vízi Közmű és Környezetmérnöki is aktívan részt vett. A megoldást a különböző vízgazdálkodási és árvízvédelmi eszközök kombinálása jelentheti - hangsúlyozta Józsa.
Jelenleg is számos nagyszabású árvízvédelmi projekt zajlik hazánkban, a már említett operatív program keretében. Többek között a Tiszán, a Dunán, a Hernádon és a Sajón is folynak fejlesztések, igaz, nagyrészt még csak a tervezési-előkészítési szakasz vége felé járunk. Sajnálatos, hogy ezekről az érintett településeken élőkön és a szakmabelieken kívül kevesen tudnak -, jegyezte meg Szekeres Szilvia.
A laikusok talán úgy gondolják, indokolatlanul húzódik el egy-egy fejlesztés előkészítési-tervezési fázisa két-két és fél évig, de sajnos, ennél rövidebb idő alatt képtelenség lenne ezt megoldani. Nagyon alapos, széleskörű munkáról van szó, amit az összes érintett szervezetnek és szakhatóságnak is véleményeznie, engedélyeznie kell, sőt, a nagyobb projektek esetében még az EU illetékes bizottságának is. Másfelől a jelenleg futó fejlesztések mellett nem bírnánk el többet, mert mind a szakemberek, mind a vízépítéssel foglalkozó cégek szabad kapacitásait is szinte teljes egészében kihasználtuk.
Szekeres fontosnak tartotta kiemelni, hogy szerencsére Magyarországon már nem az emberéletek védelme kívánja meg az árvízi védekezést. Természetesen a vagyonvédelem is nagyon fontos, hiszen emberek veszíthetik el házukat, állataikat, értéktárgyaikat.
Jó hír, hogy jelenleg is folyik a BME két említett tanszékének meghatározó részvételével az ország árvízi veszély- és kockázati térképezésének módszertani előkészítése. Ez, mint EU tagországra kötelező előírás, az elkövetkező években hazánk összes fontosabb árvíz által veszélyeztetett területére hasznos, számszerű becslést szolgáltat mind a megelőző, mind az árvízlevonulás idején való védekezés tervezéséhez és végrehajtásához.
Az árvízi védekezésben résztvevők minden évben keményen dolgoznak, hogy minél kevesebb kárt okozzon a víz, sokszor napokon, heteken át, megállás nélkül töltik és rakják a homokzsákokat, erősítik és magasítják a töltéseket. Régebben az árvízi védekezés egy kézben volt. Napjainkra azonban - részben EU-s példát követve - ez megváltozott. Egyre inkább átkerül a katasztrófavédelem hatáskörébe. Ezzel kapcsolatban azonban óvatosságra inteném a döntéshozókat: A vízügy komoly szakma, fontos, hogy jól képzett, megfelelő szakemberek kezében legyen - figyelmeztetett Józsa János.
Jelenleg a védekezésben a katasztrófavédelem, az érintett önkormányzatok, a hadsereg és a vízügy vesz részt. Fontos lenne valamilyen egyértelmű, tartós jó működést biztosító hierarchiát kialakítani közöttük. |
